Már 9-es koromban álmodoztam a "hátizsákkal Európában" utazások iránt, mikor elkezdtem belemerülni a We Hearth It! világába, és most, bár talán a legrosszabb időben, átélhettem egy szeletét, és annak ellenére, hogy sokszor szar volt (nem találtam helyénvalóbb kifejezést), összességében az egyik legnagyszerűbb élmény volt életem során.

 Az egész még szeptemberben kezdődött, mikor egy volt gimnáziumi évfolyamtársam, exmatekkorrepetítorom és jóbarátom, Á meginvitált  G-t és engem magához Brüsszelbe, ahol jelenleg Erasmusozik. 

 Nem is komoly indíttatásból de oda vetettem G-nek, hogy mi lenne ha kiugranánk... aztán végül csak kiugrottunk. 

1. nap - Brüsszel

 Kevés pénzből, egy-egy hátizsákkal november 20-án reggel 7 óra körül megkezdődött az első repülésem, amit úgy éltem meg mint egy élvezetes hullámvasutat annak ellenére, hogy előző este álomba sírtam magam a lezuhanás félelme miatt. 

 Megérkeztünk a reptérre, a Shuttle buszokról előre tudtuk, hogy drágák lesznek, és, hogy nem akarunk kizsákmányolás áldozatává válni. Szóval bementünk az első benzinkútra, megírtuk a stoppolós táblánkat és neki álltunk stoppolni. Maximum 10 perce álltunk kint, mikor megállt nekünk egy taxis. Azt mondta, hogy úgyis Brüsszelbe megy, úgyhogy elvisz minket. 
 Szóval, míg mások a Shuttle-ökkel utaztak, mi bőrüléses taxiban ingyen, csak ketten... muhaha. 

Taxisunkkal: Karimmal

 A taxis kitett minket a Gare du Midi állomásnál, miután megbeszélte Á-val a mobilomon, hogy hova jöjjön értünk. 

 Míg várakoztunk megcsodáltuk az árakat az állomáson, ami egy kisebb pláza is volt egyben. Nekem a katonákat is sikerült megcsodálnom, és izgatottságomban mélyen az arcukba bambulnom. Először megnyugtatott a jelenlétük, aztán kicsit frusztrált... de végső soron, csak jó érzés volt, hogy ott voltak. 

Körülbelül egy órát várhattunk, mikor Á és a barátnője megérkeztek. 

 Még hátizsákostól megnéztünk egy-két helyet Brüsszel központja környékén (ami a hátfájás ellenére utólag visszagondolva nem is volt butaság a később kialakult helyzetet tekintve). 

 Többet között megnéztük a Pisilő kisfiút. 

Komolyan, hogy lehet egy város jelképe egy vizelő gyerek? 

 Aztán elmentünk az Ikeába, ugyanis nekünk nem volt takarónk G-vel, Á pedig nem tudott vele szolgálni. 
 Felvásároltunk 10 db-ot hotdogot is (igazából G, de mégis csak én ettem meg a nagyrészét) és elindultunk Á-hoz, aki egy családnál lakik, úgyhogy a nála töltött időnk 90% a szobában telt, a többi a fürdőben. 
 Metróval mentünk, én bealudtam. Arra keltem, hogy G ébresztget azzal, hogy le kell szállnunk, ugyanis nem megy tovább a metró. Ez volt az első jele annak, hogy valami nincs rendben Brüsszelben. 

 A maradék egy megállót az újonnan szerzett takarómban, hotdogott majszolva zabálva tettem meg, és már akkor ráébredtem: szarvas hiba volt télikabát helyett a bőrdzsekimet választani. 

A fejem bámulatos

 Miután vettünk kaját megérkeztünk Á-hoz, ahhol elég hideg és nyirkos volt minden, de mégis hangulatos volt az egész és a későbbiekben vágyakozás tárgyává vált még ez a szoba is. 

 Lefürödtünk és lefekvés után 2 perccel már aludtam.