A második nap 9:40-kor indult a buszunk a Gare du Nord-ból, így 8 órára terveztük az indulást Á-tól, amit nekem köszönhetően 8:15-kor sikerült megvalósítani. Ezzel eredendően nem is lett volna gond, ha nem kellett volna a metróhoz konstatálva azt észlelnünk, hogy az még mindig nem jár. Úgyhogy lesétáltunk egy megállót, ahonnan buszok is indultak, de abból már mind túl későn indult volna. Megint a stoppoláshoz folyamodtunk és rövidesen megállt nekünk egy nőci, és bár a Gare du Nord-ig nem vitt el, de Brüsszel keleti részének központjába igen, onnan pedig busszal mentünk tovább. Végül 9:41-kor elértük a buszunkat és útban voltunk Párizsba.

 Az út 4 és fél órás volt, a határon rendőri ellenőrzéssel, ami megint csak nyugatta az amúgy igencsak aggódó lelkemet. 

 Párizsban elsőként megnéztük a Diadalívet

A hajam azért ilyen szar, mert esett!

Aztán csak sétálgattunk, valami olcsó kaját keresve,de igazából affelé MINDEN utca főutcának tűnt, így kicsit reményvesztettnek éreztem. Közben véletletnül belebotlottunk az Eiffel-toronyba.

Folytattuk a kaja keresést, körülnéztünk a város metrótérképén és név alapján a Miromesnil állomás low-budget étkeket forgalmazó helynek tűnt.  Végül G, lecsapva kezemről az angol  gyakorlásának lehetőségét, ahogy előtte minden egyes alkalommal tette (khm,khm,khm), megkérdezett két, vélhetően párizsi nőcit, hogy hol találunk olcsó kaját... kicsit tróger kérdésnek éreztem, de kár lett volna burkoltabban fogalmaznunk. Azért, hogy kissé eloszlassam a sztereotípiát: hajlandóak voltak angolul beszélni velünk, és tüneményesek és segítőkészek voltak. A kaja valóban olcsó volt (az ottani árakhoz képest), így feltankoltunk és lementünk a metró aluljáróba enni. 

 Tudom, ez még a trógerebbnél is trógerebb, DE annyira feelinges, a hideg ellenére is imádtam. 

 Ezután megnéztük a Louvre-t, de csak kívülről, mivel zárva volt.

A kép erejére összeszedtem félig a fejemet, de itt már nagyon nyúzott voltam és rettenetesen fáztam. A buszunk 23:30-kor indult vissza Brüsszelbe, addig egy mekiben akasztófáztunk és piszkáltuk egymást (na jó, csak én Őt). 

 A várakozásunk további részét egy plázában töltöttük. 

A buszon hazafelé úgy bealudtunk, hogy G ébredt arra, hogy a buszsofőr kiabálja, hogy "Brüsszel" negyed 4 környékén. 

Leszálltunk a buszról és
ekkor megkezdődött életem egyik leghidegebb és legijesztőbb éjszakája.

 A metró 5 órakor indult volna Á-hoz, de révén, hogy az nem járt, az első busszal tudtunk csak visszamenni, ami fél 7 környékén indult. 

A terrorveszély miatt majdnem minden zárva volt 1-2 rossz arcú emberekkel teli bárt, gyorséttermet és egész utcákat tele kirakatban kéjelgő prostikkal kivéve. (Ezen az estén kicsit kiábrándultam Brüsszelből). 
 Egy csekély időt eltöltöttünk az egyik étteremben, a többit pedig először megkíséreltük a Gare du Nord állomáson, ami tele volt hajléktalanokkal, így a kamerák ellenére is féltem, a többit pedig az utcán. A busz pontatlanul, de jött; aztán villamossal végre megérkeztünk az akkor már elentéktelennek tűnő nyirkosságú házba. Fürdés és minden nyavalya után, végre bebújhattunk az ágyba, és elaludhattam G meleg ölelésében.