A minap rászorultam, hogy hanyagolja az edzést. Mi több: az ülést, az állást, a sétálást, a hátam kihúzását, a vegetálás állapotát. Négykézláb kényelmes volt, de azt sem lehet a végtelenségig alkalmazni. Azért a fekvésre és a sétálásra rászorultam, így nagy nyögések közepette helyezkedtem egyik oldalamról a másikra, néha belefáradva négykézláb pityeregtem, mert olyan borzasztó volt nyomorultnak lenni. 

 Kétségbe nem estem, ugyanis ez már az életem néha fel-felbukkanó momentuma 2008 óta mikor egy sáncolás alkalmával összeestem és aznap már nem álltam fel. 

 A derekam. Az a köcsög derekem az okozója mindennek. Szép, nagy-nagy kerek, izmos fenékre gyúrok már évek óta, amihez szükségem lenne a derekamra is támogatásként. Támasztani az egész felsőtestem a folyamatosan növő súlyok alatt, vagy kitörések közben, de ő gondol egyet és olyan szinten felmondja a szolgálatot, hogy a hétköznapi dolgok elvégzésére is alkalmatlan és ilyenkor nincs vigasz. Nincs az, hogy most pihenő, aztán megint elkezdjük az edzést, mert ugyanezeknél a gyakorlatoknál ezentúl mindig visszajön. Először a sáncolás méretű ugrásoknál kezdődött a dolog és miután a röplabda rendszeres űzését abbahagytam megjavult. Aztán időnként többszáz mennyiségű felülés után jelent meg, lecsökkentettem, abbahagytam, rendben. Idén tavasszal Insanity (nem, nem leszel 60 nap alatt olyan izmos) alatt jelent meg, most pedig itthon a kitörések, a bolgárguggolások és hasonló gyakorlatok következtében. 1 napot hagytam pihenni, de nem akartam engedni. Nem veheti el ez a szar tőlem a sportot, amitől néha kicsit többnek érzem magam mint egy átlag hétköznapi ember. A sport nélkül ki vagyok én?

21 éves leendő közgazdász; kutyatulajdonos; univerzumhívő; 90%-os clean eater; kissé kocka; egy kiszámíthatatlan; lelkileg ingatag INTJ. 

 A sport meg az a dolog, amitől egy kicsit szűkebb körébe tartozhatok a leendő közgazdászoknak, amiért nem vagyok unalmas. Legalábbis az én szemembe. Valami ami az én szenvedélyem, amihez értek valamennyire; amiről én tudok olyan lelkesedéssel beszélni, amit mástól hallani szeretek a saját hobbijukról. Az a dolog, amivel (ha ritkán is), de felkeresnek az emberek, hogy ez meg az úgy jó lenne e; hogy ha ezt vagy azt eszik az elég e; sok e, hogy én milyen fehérjét iszom; hányszor edzem, etc.  

 Na és ilyenkor én egy leendő közgazdász + valami más is vagyok.