2015.11.22.

 Miután kipihentük a rettegést (legfőképp az enyémet), G neki állt győzködni, teljesen jogosan, hogy nézzük meg az Atomiumot, de annyi minden ellene szólt, hogy nem volt egyszerű feladata.

 A közelekedési eszközök, amikkel a leggyorsabban eljuthattunk volna mind levoltak zárva, ha más nem szakaszokban; hideg volt és nyirkos a levegő (még Á szobájánál is nyirkosabb!) és féltem a terroristáktól. Á és G próbáltak győzködni, hogy túlságosan fel van fújva a dolog... de hát igazából ugyanannyit tudtak a dologról mint én, vagy mint akárki aki rászorul arra, hogy a médiumokból tájékozódjon, én pedig nem vagyok az a "velem úgysem történik meg" típus. 

 De csak Brüsszelben voltunk, így pár villamossal, busszal és egy újabb adag pánikolással később, hogy 1, felrobbantanak 2, kirabolnak 3, megkéselnek  megérkeztünk az Atomiumhoz, ami zárva volt, de pénzünk úgy sem lett volna rá, hogy bele is menjünk.

2015.11.23.

 Másnap viszonylag korán keltünk, hogy elérjük az amszterdami buszt. Engem itt is kétségek gyötörtek. Úgy képzeltem el Brüsszel belvárosát, ahonnan a buszunk indult, hogy teljesen kihalt lesz, mi leszünk a terroristák egyetlen célpontjai... stb stb. Itt már erőteljesen túlparáztam a dolgot... annyira tipikus. 

 De aztán csak összepakoltunk, elbúcsúztunk Á-tól és már a buszhoz menet sikerült feloldania G-nek úgy a hangulatom, hogy nem rettegtem. 

 A központ hemzsegett az emberektől és ez megnyugtatott... pedig a terroristák is pont az ilyen tereket szeretik, nem? Mindegy, birka vagyok. Ha más nem fél én sem, szóval halál nyugiban tömtem a pofámat waffellel miközben vártuk a buszt. 

 Brüsszelből Amszterdamba az út 2,5 óra volt, úgyhogy hiphop ott voltunk. A busz kirakott egy metrómegállónál, ahonnan bekeveredtünk a centerbe és ez volt az a pont, amikor megértettem, mikor valaki csak úgy szeret egy várost. Nem azért, mert ott született, ott élt, vagy valami fontos esemény történt ott.... csak mert Ott járt és elvarázsolta.

 Tetszett Párizs, nagy szép, fényes és tiszta. Szeretem Budapestet is, az is gyönyörű tud lenni... De Amszterdam. Nem is az, hogy gyönyörű és nem is az, hogy tiszta... úgy magában az egész hangulata. Imádtam, hogy színesek a házak és nem túl magasak. Mintha közelebb lehetnél a napfényhez. Imádtam, hogy minden tele van kanálissal és annyi, de annyi bicikli van. Az emberek hatalmas százaléka közlekedik azzal. 

 Pénzhíján csak a Szexmúzeumot és az Amszterdam feliratot látogattuk meg. Sétáltunk erre, arra, majd egy plázában vártuk, hogy elindulhassunk a buszhoz. 

 Este értünk Brüsszelbe; Á-hoz már nem jutottunk volna el, így, először átvágva a városon, hogy eljussunk a reptérre induló buszokhoz, egy vonatállomáson húztuk meg magunkat egy ideig, majd ültünk másfél órát egy taxiban is az indulásra várva és legvégül megérkeztünk a reptérre, ahol további 4-5 óra várakozás után visszaindultunk Magyarországra és sikeresen meg is érkeztünk.