Itt a 2016, teljes izgatottsággal vártam. 

 Imádom a karácsonyt, még a szilveszterrel is ki vagyok békülve, de emellett izgultam az új kezdet miatt. 

 Persze, én is tudom, aki valamit igazán el akar kezdeni nem vár vele január elsejéig, akármelyik hónap elsejéig, hétfőig, a fizuig, stb.; de engem ez is hatalmába tud keríteni. Másrészről pedig valljuk be, hogy könnyebb úgy nekiállni diétázni, hogy otthon nem roskadozik a hűtő polca ilyen-olyan beigliktől, zserbótól és egyéb finomságoktól. 

 Nem mondom, hogy az ünnepek alatt akkora habzsi-dőzsi volt itthon (már amúgy is rég elhagytam azt az énem, aki híve volt a 100%-os tiszta étkezésnek) de azért lecsúszott egy kis ez, meg egy kis az, és ha nem is híztam több 10 kilót, azért bevizesedés jócskán akadt szilveszterig, szilveszter után pedig megsokszorozódott az alkoholtól.

 De azt kell mondanom, nem bántam meg utólag és közben sem volt bűntudatom. Szeretem magam és az életem az összes lecsúszott trüffeles szaloncukorral, kókusztekercs szelettel és száraz rosé fröccsel együtt... mert azt hiszem, ki merem jelenti, hogy (ha nem ez életed hivatása, csak a hobbid), valahogy így kell ezt csinálni! 

 Tudom, rettentő nehéz úgy nekiállni az egésznek, hogy utálod magad és bárcsak Ott tartanál, bárcsak egy nap alatt kétszer olyan feszes és kerek lenne a popsid, tónusos a hasad és kevesebb lennél X kg-al... De sajna ez nem így működik. Addig pedig célszerű összebarátkoznod magaddal és az életmódoddal. 

 Én szeretem az újévi fogadalmakat, tudok erőt meríteni az újév meglétéből. Több az újév számomra, mint egy akármilyen hónap elseje, a hétfőknél pedig annál is jobban. 

 Szóval készen állok jobban összebarátkozni magammal 2016-ban. Talán ez az újévi fogadalmam.

Már túl léptem azokon a fogadalmakon, hogy fogyok 10 kilót nyárig, vagy nem eszek csokit, esetleg mostantól mindig be fogok járni az előadásokra az egyetemen. Áltatni felesleges magam.

 Olyanokat szeretnék megfogadni, amit azért tarthatónak vélek.

 Ebbe beletarozik elsősorban, hogy ha 10 kilót nem is, vagy nem is nyárig, de fogyni szeretnék, és ami még fontosabb formálódni. Örülnék, ha nyárra megvalósulna, de nem szeretnék rágörcsölni, így megadom magamnak a tengernyi időt határidőként. Ahogy jól esik. Edzeni továbbra is fogok és a kajára megpróbálok nem ráparázni és nem egzecíroztatni magam.

 A helyzet az, hogy nálam nem működik a szigorú clean kaja. Lehet akaratgyengének hívni, de nem is vágyam csoki nélkül (vagy csak időközönként beiktatva) élni, és nem is tudok. Rendkívül ügyesen tudom megállni az édességet ideig, óráig. Talán úgy, hogy meg se kívánom, aztán egy reggel elborult aggyal ébredek és a fejemben az zakatol, hogy "KAJA KELL!" és irány a bolt, a fél kg csokis keksz (clean süti ide, meg édesítős túró oda). Imádok egészségesen táplálkozni, de a beszabályozottság idegtépő és jobban ártok magamnak ezzel, mintha 90%-ban rendesen kajálnék azt a 10 %-ot beiktatnám időnként, amikor jól esik.
 Szóval a kajálás, a többszöri nekifutás után (értsd: több évig) is bukásba fulladó teljesen tiszta étkezés helyett engedékenyebb, és ezzel úgy érzem kiegyensúlyozottabb lesz. 

 Szóval 2016-os évem egyik sarkalatos célkitűzése: HASPÓLÓT AZ EFOTT FESZTIVÁLRA!