Fontos tudni, hogy a fogyi blogok és Facebook oldalak sokszor nem mutatnak reális képet... vagy éppen a lepel alól kificcantott kép teljesen valós, csak a történet el nem árult része nem éppen kerek és annyira boldog. Ezzel nincs is probléma egy bizonyos szintig. Senki nem szereti a sikertelenségét, a problémáit reklámozni, de azért a legtöbb esetben a történet háttere nem olyan patyolat, mint amit a reflektorfénybe helyeznek. 

 Az életmódváltásba és a diétába nem lehet fejetlenül beleugrani, mert mind testileg, mind lelkileg képes tönkretenni. 

Rengeteg hangzatos diéta, motivációs videók és feliratos képek keringenek a neten, de ezeknél mélyebbre kell ásni a sikerért.

 Az életmódváltás az én és az engem körülvevők véleményéből kiindulva, nem csak a testedet, de a jellemedet is neveli.

 Engem a sport és az egészséges élet szeretetén kívül nevelt többek között toleranciára, tiszteletre, az irigység elhagyására, önbizalomra és önszeretetre, melyek nem közvetlen egy-egy edzés alkalmával ütötték fel a fejüket, vagy éppen múltak el, de mégis szorosan az életmódváltás folyamatához tudom kötni. 

 Én is szeretem, a csodás, boldog és akár követendő példaként beállított blogokat és nem is kérdőjelezném meg az összeset, el tudom hinni, hogy valakinek tényleg olyan tökéletes az élete, ahogy az ott szerepel. 

 Az én életem nem tökéletes, ahogy az életmódváltásom sem. Én is csalok és mindig is csaltam. Évek óta megragadtam egy szinten, amit megalapoztam egy nagy mély gödör kiásásával. 

 A gödör kiásásának kezdete 9 évvel ezelőttre nyúlik vissza, de a jelentős változás, amikor igazán bele kellett volna mélyülnöm az egészségem, a testem és a lelkem kívánalmainak összeegyeztetésébe, de nem tettem, az 2012-ben kezdődött, a szalagavatóm után 1 héttel, mikor a térd, a boka és a könyök izületeim bemondták az unalmast és ágyba kényszerítettek. Az ágyban fekvés kevesebb evéshez és nyilván mozgáshoz vezetett, amikor is a karácsonyi menü (rengeteg szaloncukor, zserbó, zsíros húsok és szénhidrát gazdag köretek) mellett fogytam körülbelül 5 kg-ot, a medencecsontom kitüremkedett, a kulcscsontom vonala élesen látszódott, az arcomon megjelent a 2 kis gödör, lett tigh gap-em és az összes izmom is sikeresen eltűnt. Nem ismertem a minőségi fogyás fogalmát. Annyit viszont tudtam, hogy ha felépülök, akkor sem akarok 1 dkg-ot sem visszahízni, így a megengedett idő előtt elkezdtem tornázni Péntek Enikő videóira, és a táplálkozásomat is gyökeresen megváltoztattam, ugyanis éreztem, hogy hosszú távon nem tesz jót a testemnek, ha junk food-al tömöm.

 A menüm akkoriban reggel 1 banán, vagy párszem eper joghurttal, tízóraira 1 alma, ebédre körülbelül 50 g csirkemell vagy hal, köretnek 50 g valamilyen zöldséggel, edzés után fél adag fehérje shake, a vacsi pedig az ebéd volt ugyancsak. Fogytam. Rengeteget. Mindenki dícsért, hogy milyen csinos lettem, én pedig fürdőztem ebben. Nem mondhatom, hogy a testem nem harcolt értem. Sokáig volt még menzeszem, nem törtek rám falásrohamok, a hajam fényes maradt, a bőröm pedig puha. Olyan tökéletesnek hittem mindent, mint A Facebook oldalakon. 

 Aztán találtam egy bloggert, aki már némi, de még mindig nem elég tudásra alapozva váltotta éppen akkoriban az életmódot. Kalóriát, sőt mi több makrotápanyagokat is számolt. Emlékszem, hogy pontosan a ballagásom napján vágtam bele én is. 1300-1400 kalória körül határoztam meg a bevitelt, amiből a zsír csupán 20 g volt. Az a nyár sok változást és önbizalmat, de annál több aggódást, önutálatot és egyedüllétet hozott magával. 

 Magamra főztem, és úgy érzem a kezemben tartok mindent, hogy nincs senkire szükségem. 

 Azon a nyáron többször jártam Balatonon, sosem egyedül mentem le, de mindig egyedül jártam a várost, barátkoztam össze egy-egy napra korombeliekkel és közben mélységesen gyűlöltem magam. Ahogy kiléptem a megszokott mindennapjaimból, amint nem tudtam mennyi kalória van a salátámba, nem tudtam pontosan hány dl bor van a poharamban, a kóla amivel felöntöttem light vagy cukros féltem, hogy kövér vagyok. Sőt, nem féltem, hanem tudtam. 2 nap után hazavágytam, vágytam rá, hogy főzhessem a saját kajámat, edzhessek és méricskéljek, számolgassak. 

 És kívülről mi látszott, mit mutattam? Hogy imádom magam, imádom, hogy számolhatom a kalóriát, kezdek elégedett lenni. Független kezdek lenni, nincs szükségem senkire csak magamra... és ezt mind így is gondoltam. Azt gondoltam megtörhetetlen vagyok, tönkretehetetlen; közben egy csak egy hatalmas antiszociális görcs voltam. 

 Egy időután a szervezetem is megunta. A menzeszem volt, hogy fél évig nem jött meg az alacsony kalóriabeviteltől, a fogyásom megállt és minden kis félreevés pár kiló bevizesedéssel járt, éjszakánként nem tudtam aludni és én egyre csak utáltam magam. 

 Vegül elkezdtem egy főiskolát, aminek köszönhetően beköszöntött a BED is az életembe...