67,3 kg vagyok!

 Február elején pontban 69,0 kg voltam. Hétfőn izgulva ráálltam a mérlegre. Aztán még egyszer… és még egyszer. Még mindig ugyanannyit mutatott.

 Nem furcsa, hiszen végülis diétázom. De évek óta nem fogytam egy dekát sem. Egyetlent sem. Már az is meglepetés volt, mikor végre 70 kg alá mentem. De valóban nem rostokolok egyhelyben továbbra sem? Varázslat.

Majdnem kibújtam a bőrömből örömömben a hír láttán. Nehezen fogtam vissza magam, hogy ne sikkantsak, ne ugorjak G nyakába és örömködjek neki… de csak reggel 6 óra volt. Aludt a ház, aludt G, még a kutyámat is úgy kellett kikönyörögni a helyéről, hogy levihessem sétálni. Lassan, DE haladok.

 Volt egy kikötésem, ami elég silány volt. Hajlamos vagyok kudarckerülőként viselkedni és megtettem.

 A történet, hogy G felajánlotta, hogy átvihetnénk a blogomat egy komolyabb felületre. Tetszett az ötlet, de aztán elszomorodtam: Minek egy komolyabb felület ennek a blognak, lószart nem tettem le az asztalra. G csak annyit mondott, hogy mert szeretek blogolni, ami így is van, de valahogy nem ér(e)z(t)em magam méltónak se G melójához, se ahhoz az emlegetett felülethez. De csak vágytam a blog után. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ahhoz kötöm a blog költözködését, hogyha súlyom február utolsó napján legalább 0,1 kg-al kevesebb, mint február elején, akkor irány az új felület. Szóval félve, de ráálltam és az eredmény -1,7 kg volt. Kibújtam a bőrömből, aztán elszárnyaltam edzeni.

 Lassan új edzéstervem is lesz. A mostanit imádom, hiányozni fog, de nem fejlődök vele úgy, ahogyan az elején, és most, főleg nyár előtt, szeretném egy kicsit megdobni a fejlődés ütemét.

 Az elmúlt időszakban, a súlyomon kívül más is változott.

A konditermi edzést ugyancsak 1 éve 5 hónapja és 2 napja űzöm, de már előtte 2 éve egészségtudatosan éltem. Egészségesen étkeztem többnyire, volt, hogy makrotápanyagokat is számoltam. Mégsem éreztem soha ennyire az egész életmódot az enyémnek, mint most. Úgy éreztem, hogy 2 életem van: vagyok egyszer a beast az edzőteremben, ami azzal is járt, hogy itthon konyhatündérként gyártottam az egészséges ételeket, méregettem magam és testépítő fórumokat olvasgattam, máskor pedig én voltam az átlagos egyetemista, aki ivott, tespedt a kanapén, sorozatot bámult és csokis kekszet evett. Még a tömegközlekedési járművek sem voltak azonosak, amikkel közlekedtem a 2 személyiégemmel, ha megközelítőleg ugyanoda mentem sem. Edzésre busszal jártam, míg például kozmetikushoz, ami majdnem ugyanott van, metróval.

 Ez a kettősség teljesen összezavart, és bár mikor éppen a konyhatündér beast-et játszottam nagyon élveztem, nem tudtam, hogy jó e lelkileg, ha erőltetem az egészet. Nem tudtam, hogy más irányba kéne e indulnom. Mostanra viszont úgy érzem, hogy kiforrta magát a dolog és ez az, ami akár hobbi, később akár hivatás szinten is megállja a helyét az életemben, feltölt.