Ahogy sikerül tartanom a kalóriadeficitet és a tiszta étkezést, úgy vetődik fel újra és újra bennem, hogy elkezdjem számolgatni a makronutrienseket, azaz a fehérje-szénhidrát-zsír mennyiségét és ezek arányát. Aztán újra belegondolok, hogy miért is hagytam abba. Utána leteszek róla. 

 Mindemellett, akárki megkérdezné, hogy hogyan álljon neki a diétának, biztos, hogy az elsők között ajánlanám a makronutriensek számolgatását, ugyanis rengeteg előnye van, és nem is egy bonyolult művelet, bár kissé macerás. 

 Legfőbb előnyei

• pontosan tisztában leszel a napi bevitt tápanyagmennyiségeddel;
• ezáltalán egyértelmű lesz, hogy ha nem fogysz/hízol/tartod a súlyod, akkor hol csúsztál el;
• akármilyen ételt megehetsz bármiféle bűntudat nélkül, ha az éppen belefért a napi makróidba (ezt nevezzük IIFYM-nak - az az If it fits your macros)

 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ember kétpofával zabálhatja a csokit, mert egyrészt az semmilyen körülmények között nem fér bele egy egészséges arányú makronutriens bevitelbe, másrészt, aki annyira tudatos, hogy már a tápanyag bevitel arányait is számítsába veszi, az ne pont a tápanyagok minőségével ne foglalkozzon. A clean és nem clean kaja arányát 90-10%-ra szokták javasolni. Ez elég is kellene, hogy legyen a dirty kaja utáni vágy kiölésére. Boldogak az ízlelőbimbóid, boldog a szervezeted, és nő az önbizalmad ahogy közelítesz az álom alakod felé. 

 Akkor mi az, amiért én nem alkalmazom, és ha javaslom is másnak ezt a módszert, akkor abban a pillanatban meg is cáfolom a saját javaslatom?

 Nyilvánvalóan az ezzel járó görcsösség - aminek nem feltétlen kell jelen lennie. Számtalan ember van, aki méregeti minden kajáját, írogatja a My Fitness Pal-ba/Calorie Counter-be/Kalóriabázisba/stb. grammonként az életeit, és emellett boldog, könnyed életet él. Sajnos én nem ezen emberek közé tartozom. Én az a típus vagyok, aki valamit vagy csinál, vagy nem, és ameddig makroszámolgatás nélkül időnként úgy gondolom,hogy belefér egy kocka csoki, addig ha a Kalóriabázis nekem azt mutatta, hogy azzal a kocka csokival kiszaladtam a makroimból és a napi kalóriakeretből, akkor hajlamos voltam felrúgni az aznapi egésznapos melót "majd holnaptól" címszóval. 

 Mikor elkezdek kalóriát számolni, az első 1-2 héten még sikeres vagyok. Laposodik a hasam és boldoggá tesz. Utána pedig átvarázsolódom egy hatalmas görccsé, ami az életem minden területére kiterjed. 

 A kalória- és makronutriens számlálás volt az, ami segített 2013 nyarán 60-62 kg-ot elérni, ezzel hatalmas önbizalommal látott el. Azt hittem meghódíthatom a világot. 

 Majd rá pár hónapra a kalória- és makronutriens számlálás volt az, ami mindezt elvette tőlem. Segített egy étkezési zavar kialakulásában és az önbizalmam földbe döngölésében. A későbbiekben azt hittem, hogy máshogy tudok hozzáállni, így többször is nekifutottam, de a kezdeti sikerek után, mindig dupla annyi elkeseredettséget hozott, mint amennyi pozitívumot adott.

 Tudom, hogy ehhez én vagyok gyenge; ez nem az a fajta dolog amit nekem találtak ki. Így én inkább tiszta, mértékletes étkezés híve vagyok. Szeretném számolgatás nélkül megtanulni értelmezni a testem jelzéseit, határait, amiben még ugyan, csak a betanulás útján járok, de nagyobb lelkesedéssel, több örömmel, és (ha kg-okban nem is mérhető) sikerekkel. 

 Tehát összességében a makronutriensek számontartása rengeteg előnnyel jár, egyes diétáknál (pl. ketogén diéta) elengedhetetlen, de nem való mindenkinek. Köztük nekem sem.