Életem 3. fesztiválja volt a 2016-os EFOTT. A megelőző két fesztiválom előtt mindig megfogadtam, hogy csak az előre kitalált kajákat eszem, és csak minden 2. este iszom. Egyszer sem valósult ez meg.
Idén nem is szabtam ilyen görcsös határokat a fesztiválozásnak... mégis életem leggörcsösebb fesztiválja volt.
Az első fesztiválom a 2014-es VOLT fesztivál volt, melyre kezdetben eszem ágában nem volt menni. Aztán megláttam, hogy lesz Arctic Monkeys. Akkor eldöntöttam, hogy lemegyek aznapra, amiből aztán egy egész hét lett. Életem első szabadsága volt az életből.
"Persze minden este buli és sátor és pia és cigi, minden laza. A nap éget, a sátor meleg, este hideg, de mégis király. Ezren állnak a zuhany előtt, ahol nincs meleg víz és 500 Ft tölteni a telefonod. A nadrágod hosszáig barnul csak le a lábad és a pólód nyoma a válladon marad. Leizzadod a sminked és megolvad a rúzsod."
"De rettentő felemelő volt. Ez mind kellett. Ezek nélkül szar lett volna! " "Aztán mámor! Öröm! Boldogság! Alex Turner! Arctic Monkeys.! És akkor megértettem, mi az, ha ott áll előtted az az ember, akinek a hangja végigkísért jóban rosszban. Alex Turner jelen van az életemben 16 éves korom óta, mikor életem legdepisebb időszakát éltem. Ezenkívül koncert közben az őszi dolgaim jártak a fejemben, mikor full utálkozva jártam be a főiskolára, végig vele a fülemben. Előadás előtt, után; munka előtt, után; otthon; mindenhol ő szólt és segített. És akkor ott álltam a 2. sorban és fel sem fogtam. "
Az egész bejegyzés ITT.
A tavalyi EFOTT pedig, Arctic Monkeys ide vagy oda, ezt is képes volt űberelni. Nem voltak világszínvonalú koncertek, de ott voltak a barátaim, ott volt G... azt éreztem mindenki szeret, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok.
Idén pedig, úgy, hogy kevesebb szar kaját ettem, mint az előző fesztiválokon (pedig itt is becsúszott a fornetti és a többi); jobban kijöttem G barátaival, 6 kg-mal kevebbel mint a tavalyi EFOTT-on, és még látszólag jobban is megkörnyékeztek.... nem jött össze a varázs.
Az első este nagyon király volt. Mindig becsípett állapotomban ébredek rá, hogy mennyire nagyon imádok táncolni.
A második este még annál is jobban indult... aztán az egészet elmosta a vihar, másnap a fagyoskodás, a térdig érő sár. Még jól át is vert minket az időjárás, mert egy pillanatig felszárított mindent, hogy aztán újra elmoshassa.
Nem sikerült ellazulnom. Nem sikerült elfelejtenem, hogy nem tetszem magamnak feltétlenül. Nem voltam Csak szabadon.
Végül egy nappal előbb hazajött az egész társaság, mert értelmetlen lett volna maradni. Itthon már tisztán étkezem, és toltam egy core, láb, has napot.
Csütörtökön irány Görögország. Azonbelül Nei Pori. Remélem ott az ellazulás megvalósul. Ott az egészséges étkezést is egyszerűbb lesz megoldani, az edzést kevésbé; de viszek ugrálókötelet, és szabadtéri edzéseket tervezek. Fejlődni nem fogok, de kevésbé szétpunnyadni az izmaim talán sikerül. Ezenkívül remélem megvalósul az áhított napozás (az EFOTT-on épp annyit sikerült, hogy leégjek a bejutáshoz való varákozáskor), és nagyon nagyon sokat szeretnék fotózni. Mindenről.
Görögországból blogolni és tervezek, ha sikerült WiFi-t találnom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó