Mondhatnám, hogy az utóbbi napok rohanással teltek a nyaralásra való készülődés miatt, de hazudnék. Leginkább csak az azt megelőző napon foglalkoztam a bepakolással. 

 Az a helyzet, hogy engem már a nyári szünet megvisel. Főleg, hogy az elmúlt és a mostani nyarat leszámítva 14 éves korom óta minden nyáron dolgoztam. Engem kiborít a sok szabadidő. Nem tesz boldoggá a semmittevés, viszont minden fontos dologra kevésnek érzem ezt a 3 hónapot. Most meg főleg, hogy abból egyet otthon sem vagyok. Persze suli közben vágyom rá, hogy csak az edzés, a főzés és a sorozatbámulás legyen a programom, de nekem ebből elég 1-2 hét. Ezen a nyáron egy nyelvvizsgát terveztem, de a kiszemelt nyelvizskolákban nem indultak úgy kurzusok, hogy valamivel ne ütközne.
 Vágyom már rá, hogy dolgozzak. Őszintén. Főleg mióta G is dolgozik, és ezért olyan gyereknek érzem magam mellette. 

 De a minidepim ellenére azért összekaptam magam, és tegnap déután 1 körül megkezdtük az utat Görögország irányába G-vel és a családjával. 

 Nem vagyok extrán felkészült a kajálásra. Az útra még hoztam hűtőtáskába ebédet. Hoztam mára zabkását (- betolva -). Tegnap és ma vacsorára sajtkrémet abonettel. Az úton nasiként répat ropogtattam, ami hatalmas segítség volt, ugyanis a közvetlen szomszédaim útközben egy hatalmas doboz házi linzer és egy másik doboznyi házi sós perec voltak. A nyaralás hátralevő részére csomagoltam 2 diabetikus lekvárt, egy csomag fehérjét, egy csomag bcaa-t, pár tonhal könzervet, pár zöldség konzervet, egy cukormentes ketchup-ot (40kcal/100g!!), egy doboz basmati rizst (de csak vész esetére) és egy zacskó zabot. A terv, hogy a reggeli kivételével a szénhidrátfogyasztásomat kizárólag zöldségekből és gyümölcsökből fedezem. Izgatott vagyok a görög ételkínálattal kapcsolatban, és hogy mit tudok kihozni ebből az egészből... no meg az árak miatt is. 

 

🇧🇴🇩🇦 🇻🇮🇻🇮 (@bodavivi) által közzétett fénykép, 2016. Júl 21., 07:31 PDT

 Az edzést tekintve, pedig elhoztam egy valag Péntek Enikős edzést, ugyanis még 2013-ban azzal kezdtem, ezért rengeteg edzés össze van szedve egy kis mappába. Hozdtam egy súlyzót, 2 bokasúlyt, egy ugrálókötelet és G becsomagolta nekem a TRX-ét, amivel rengeteg gyakorlatot ki tudok váltani a fitball-os edzésnapomról, ha sikerül valahova felszerelni. Egyelőre nagyon várom, hogy ott szabadtéren edzek, aztán meglátjuk, hogy mennyire leszek lelkes.

 Első este egyébként Szerbiában szálltunk meg, most is onnan írok. Elég komfortos, letisztult hely. A görögországi szállásunk nem lesz ennyire szép, de apartmanban leszünk, ami a magamnak főzés lehetőségét hordozza magában, így jobban tudom értékelni. 

 Ma a többiek 8-kor reggeliznek (én már 5-kor megkajáltam), és 9 körül haladunk tovább Görögország felé. 

 Mivel én többnyire ilyen korán kelő típus vagyok, ezért, ha Görögországban találok WiFi-t, akár rendszeresen le tudom foglalni magam a blogolással reggelente. 

 Vagy akkor is olvasok, ugyanis hónapokkal ezelőtt el szerettem volna kezdeni a Da Vinci kódot egy barátnőm ajánlására, de olyan vastag és nehéz az a könyv. Én pedig nagyon ritkán olvasok otthon, inkább a tömegközelekedési járművökön, vagy lightosabb kardiózás közben. Ezekre a helyekre pedig nem volt kedvem magammal cipelni, pedig G már akkor felhozta nekem Pestre az ő példányukat, mikor megemlítettem. Azóta várt rám a könyves polcon. A Most viszont nagyszerű alkalom lesz. A hajnalok, mikor én vagyok fent egyes egyedül, és a napozások, mikor nincs kedvem G-vel kilóméteres mélységű gödröket ásni (Komolyan! Ő ezt szereti a homokos tengerpartban :D).