Teljesen bele vagyok habarodva a Da Vinci kódba, pedig még nem sok mindent történt. Egyébként is nagyon érdekesnek tartok mindenféle vallást, mindenféle informálódás leköt ezzel kapcsolatban, a legsötétebb bugyraikig. Most is nagy dilemma volt, hogy írjak e, mert, hogy azt is imádom; vagy inkább Da Vinci kódot olvassak. Egyébként szieszta van, azért ez a 2 opció. De mivel Da Vinci kódot akárhol tudok olvasni, írni meg vagy reggel tudok csak, vagy ebéd után, ezért ezt választottam kivételesen.
Tegnapelőtt a hátam délutánra még többet javult, mint ahogy azt reggel írtam; és már a tengerbe is bemerészkedtem. Késődélután elmentünk a Magnetico-hoz, ami egy rettentő furcsa hely. Próbáltam videózni a jelenségről, de a felvétel nem adja át a történéseket. A jelenség pedig, hogy az ott kiöntött víz a lejtőn a nem várt irányba folyik, felfelé. Miután kiszórakoztuk magunkat továbbálltunk. Megálltunk egy emlékműnél, ami közel sem kötette le annyira a figyelmünket, mint az arra császkáló és hangosan bégető kiskecske. Egy ideig G-ék hajkurászták (ötletem sincs mi céllal), majd egy bácsi megállt az autójával az útszélen, és mutogatta, hogy fogjuk közre a kecskét. Így egérút híján a kecske nem menekült. Nagy élmény volt, jót szórakoztunk.
A kecsketerelgetésből is továbbálltunk és elmentünk Leprokaryába. Bájos kisváros volt, bájos sétáló utcával. Az első görögországi képünk G-vel, külön-külön egy kutyával készült, ami olyan, mint G kedvenc Hearthstone streamerének a kutyája, Shiro. Hát nem romi?
Este pedig visszakocsikáztunk Nei Poriba.
Tegnapelőtt annyira király volt minden. Egyre jobban érzem magam G közegében, egyre jobban feloldódom.
Tegnap a hátam még annyira se fájt mint előtte, úgyhogy nagyon vártam, hogy lehúzzunk a tengerhez. Szieszta előtt leszaladtunk egy háromnegyed órácskára, de olyan hideg volt a tenger, hogy térdig merészkedtünk és helyette inkább röpiztünk, ugyanis több strandröplabda pálya is van környéken.
A délutáni strandolás alkalmával már hableánykodtam egy sort, majd tovább röpiztünk G tesójáékkal. G-vel pedig megbeszéltük, hogyha sikerül a nyaralás végére kigazdálkodni, akkor felülünk arra a motorcsónakkal röptetett ejtőernyős csodára. Annyira izgatott vagyok.
Ma pedig elmegyünk a Meteórákhoz.
A kajálást nagy részben tartom, de becsúszik ez az. Tegnap pedig kinéztem egy Choco kebab nevű cuccot, ami egy gyros jellegű cucc, csak édességgel töltve… awh. Valamikor be kell iktatom.

Egyébként itt, Görögországban még sokkal kevesebb lehetősége van az embernek az egyes élelmiszerek egészséges kiváltására (legalábbis itt, ahol mi vagyunk). Itt többnyire marad a zöldség, gyümölcs, csirkemell, tenger gyümölcsei, esetleg joghurt (amennyire az annak mondható). Ez pedig annyira leegyszerűsítette a gondolkodásom erről a témáról, valahogy nem is vágyom többre. Itt egyébként is valahogy úgy érzem, hogy én úgy velejétől kezdve túl gondolom és aggódom az életem, pedig olyan egyszerűen tehetném a dolgom, azt amihez kedvem van és élvezhetném ami körül vesz. Remélem ez a mentalitás otthon is megmarad... legalább egy pici részben.