Adele - Hello című számát már meghallgattam legalább 20* a délután folyamán.
 Először megpróbáltam ellenkezni, és nem belebolondulni, de ezúttal sikerült magával ragadnia engem is a nőnek.
 Több mint hallgattam... énekeltem. A történet nem ragadott magával, a szöveg sem... leginkább a dallam. Megpecsételte az amúgy mostanában elég változékony hangulatomat.

 A hangulatom alapjáraton csodás. Van, amikor február végén azt látod, hogy olyan fényes az idő, hogy zavaróan vakít. Minden hideg, minden lucskos. És van, mikor belelátod február végébe a közelgő tavaszt. Mikor a nap ragyogása az alacsony hőmérséklet ellenére is éget. Tetszik, hogy szemedbe süt a nap. Vágyakozol sétálni a hidegben. Tetszik az olvadó lucskos hó, ahogy átáztatja a cipődet. Mikor a még ki nem leveledzett fákon is érzed, hogy élednek és teljesen feltölt. Mindenből úgy érzed, csak töltődni tudsz.

 Mostanában ez a hangulat lengett be, egy-egy fél óra elkeseredéssel... és az Adele szám akkor ragadott magával és akkor rántott le és hagyott ott. Még mindig imádom ezt a számot és lehetetlenül nem tudok tőle szabadulni.

A telefonom egész nap csengett. Nem vettem fel, ami fájt.

 Anyukámmal csak este 6-kor találkoztunk és fél 10-ig elszórakoztattuk egymást. Közben a Hello ment. Aztán megjött értem G. A Hello még mindig ment, de most már csak a fejemben. Nagyon elnyomott.

Hazaértünk. Én aludtam egy 10 percet nagyjából, ami elég is volt, hogy hajnali 1-ig feléledjek. Kerülgettem G-t a szobában. Leült az ágyra. Beleültem az ölébe vele szemben. A fejemben "Hello from the other side...". Elszórakáztunk. Aztán megölelt én pedig csak bújtam, bújtam. Nem hagytam szabadon a nyakát, oda fojtottam mindent. Vagyis próbáltam. Összepiszkoltam az idióta könnyeimmel a pólóját és olyan hálásnak éreztem magam, amiért szeret.
De közben csak apukámat akartam.

 Apukámat, hogy szeressen. Hogy féltsen. Hogy akarja, hogy szeressem. Hogy egyszer én legyek a szeme fénye. Annyira vágytam rá, hogy ne engedjen bulizni, mert félt. Hogy büszke legyen arra aki vagyok. Hogy ott akarjon lenni az életem fontos pillanataiban. Hogy a lánya legyek.

Én tegnap este csak az apukámat akartam.