A szomorúságomnak és "az életem értelmetlen" érzésének 2 mértékegysége van:
a, a telefonomon megtalálható játékok száma
b, az egy nap alatt elfogyasztott részek száma az aktuális sorozatomból.

2015 december 3

a, = 9
b,= 9

Ugyanis mit csinálok, ha szar a kedvem? Fekszem nyakig betakarózva valami pihepuha zokniban; zsinórba nyomom a részeket valamelyik sorozatból és játszom, játszom, játszom. Valami sikerélményre szükségem van és ilyenkor az a minimális sikerélmény van egyedül kéznél amit egy szaros kis telefonos játék nyújt.

Találd ki! Ma mi volt a program?

Az elmúlt napokban a kedvem az egekben volt. Aztán megint szétestem. Nem tudom összekaparni magam és nem tudok senkire támaszkodni, de ha tudnék se tudnám, hogy hogyan tegyem. 

 Sajnos rá kellett ébrednem a napokban, hogy mennyire egy senki vagyok. Egypilléres senki. Egy pillérem van és ez gyászos. Ha kirúgják azt az egy pillért (jelen esetben én rúgom ki magam alól), akkor olyan szinten egy unalmas senki vagyok, hogy még engem sem érdekel mi van velem. Már annyira sem érdekel az egész, hogy lecaplassak a boltba csokis kekszért, pedig 3 percre van és egész nap folyt érte a nyálam. De nem. Toltam a Hearthstone-t, a HIMYM 1. évadát (megint), a telefonos szarokat. Egy könyvet vagy jegyzetet nem vettem elő; G-n kívül még Facebookon se voltam képes senkinek válaszolni. Nem azért, mert más nem érdekel; hanem mert én olyan szinten leszarom saját magam, hogy nem tudok most a boldogságomra és érdekeimre koncentrálni.

Mi a fasz van velem?