Az elmúlt hét diéta szempontjából sokkal jobb volt, mint az azt megelőzőek, bár még akadnak csiszolnivalók.

 A zabpalacsinta most nagyon kapós nálam, főként a túrós változat. Sok ideig nem sikerült zabpalacsintát alkotni, valahogy sosem állt össze; és így, hogy mostanában töretlen sikerrel állnak össze újabb és újabb adagok nem tudok nem azt reggelizni.

 Az ebéd a héten többnyire pangasius volt basmati rizzsel és kelbimbóval, de torkos csütörtökön és Valentin napon is a Petra’z-ból szereztem be az étkem. Mindkétszer Petra’z Burgert ettem (igaz, Valentin napon inkább egy Full Time Wrap-re esett volna a választásom, de nem volt teljes kiőrlésű tortilla). Szerintem isteni ez a hamburger, de lehet csak a „bűntudatmentesség” fűszere teszi ilyen ízletessé számomra. Emellett az adag is több mint elég, imádom ezt a helyet.

A baloldali a Petra'z Burger

 A Petra’z Burgeren kívül még Fish Wrap-et, Holiday Wrap-et, Somlói galuskát és Zabpelyhes túrógombócot ettem itt. Nekem minden ízlett, bár a Fish Wrap kicsit lehetett volna markánsabb ízű, de szerintem még így is sok egészségtelen éttermet lemos a színről.

 Bár az elmúlt héten kétszer is külső helyen ettem, ez egyáltalán nem jellemző, így vasárnap, Valentin napozás után megkezdtem a sütés főzést. 4 napra legyártottam a zabpalacsintáimat és csináltam hamis pizzát is. Az „tésztája” 250 g zsírszegény túró, 5 evőkanál darált zabpehellyel és 2 db tojással. Megkentem light ketchupból, borsból, fokhagyma fűszersóból és sóból kikevert pizzakrémmel és feltétként raktam rá párolt csirkemellett, párolt brokkolit és light sajtot. Életem legjobban sikerült hamis pizzája. Próbálkoztam már a karfiol+sajt alapúval is, ami szerintem baromi finom lett, csak az ízének nem túl sok köze volt a pizzához. Ennek viszont az íze is pizza, nem csak a kinézete.

 A héten sikerült ötször edzenem, és azonkívül, hogy megint felhúzott, hogy le kellett pakolnom 6 db 20 kg-os tárcsát a lábtolóról, béke van a teremben, de ez nagyon zavar. Akkor is zavarna, ha szimplán le kellene pakolnom, de amellett, hogy még a konditermi pályafutásom megkezdte előttről származó időnként megjelenő derékfájásommal is meg kell küzdenem, így egyenesen bánt. Bánt, mert én próbálok nagyon odafigyelni és óvni a derekam edzés közben is, és az, hogy 20 kg-okat kell cipelgetnem és hajolgatnom velük nem tesz jót neki. De ha a derekam nem fájna is, bunkóság lenne és pont.

 Az életemben ez a mostani rendszer egyébként hatékonynak látszik (ideig-óráig, ameddig nem hajtok egy fitnesz modell alakra). Az egyensúlyt egyre közelebbinek érzem. Nem érzem magam erősen behatárolva, de mégis ad az egészséges életmód egy keretet az életemnek. Kezdek büszke is lenni arra, hogy odafigyelek az egészségemre, egészségesen főzöm és mozgok; és nem a sarokban sunnyogva megenni a csirkemellemet rizzsel és zöldséggel vagy meginni a fehérje shakemet.

 Ha egyelőre más szemében nem is, de a sajátoméban kezdek felnőni a fitt lány címhez.