Szombaton valahogy újjászületve ébredtem. Visszatekintve látom úgy, hogy az elmúlt 1-2 hetet egy lepelben éltem. Mintha nem éreztem volna az illatokat, nem hallottam volna a hangokat, a percek pedig vánszorogtak. Aztán szombaton kipattant a szemem, minden teendőmnek neki álltam, már fél 9 körül a teremben voltam és toltam az ehétre maradó egyetlen edzésemet, ami kardió volt. Bár az én kardió edzéseim eltérnek a megszokott „fél óra taposás” típusúaktól, nálam is előfordul, hogy egy másodperc fél percnek tűnik oldalazó szökdelés közben. De ez az edzés más volt. Annyira elvarázsoltak a saját gondolataim, hogy azon kaptam magam, hogy kétszer annyi ideje ugrabugrálok a futópadon. Ritka az ilyen, de imádom. Az egyetlen negatívum a szombati edzésben az volt, hogy lekéstem A Bácsit A Bichon Havanese-zel. Akkor haladtak el, mikor épp csak megindultam a terem kapuja felé. Felismertem őket a hátukból.

 Az is ritkán fordul elő, hogy egymás után 4-5 napot edzéssel töltsek, pihenőnap nélkül. A szombati a 4. edzésnap volt egyhuzamban és mégsem éreztem megterhelőnek (bár ezt a far izmaim lehet, másképp gondolják), és mivel általában vasárnap mindig edzek, most kicsit elhagyatottnak éreztem magam.

 Egyébként ötletem sincs, miért van az, és tudomásom szerint másnál is jelen van ez a jelenség, hogy ha előző nap edzettél könnyebb lemenni másnap is, mint pihenőnap után. Nálam ez annyira tipikus, hogy pihenőnapon vágyakozom a terem után, másnap pedig inkább bekucorodnék egy könyvvel a kanapéra, vagy G-vel összebújva sorozatot néznék edzés helyett. De azért mindig sikerül kedvet csinálnom, hogy elinduljak.

 Már 2 hete lakunk együtt G-vel, úgy hogy anyukám nem lakik itt. Egyre jobban kezdek belerázódni, de azért hatalmas változás az életemben. Komolyan tisztelet mindenkinek, aki dolgozik, edz, háztartást vezet, gyereket nevel és még talán állatkája is van, és ja azért a pasival is foglalkozzunk má’ kicsit.

 Az én feladataim a mosás, mosogatás, takarítás, állandó jellegű kutyasétáltatással gyarapodtak csupán, de teljesen lemerít és kicsit meg is visel. De azért úgy érzem, ügyesen helytállok. (A helyzet pedig a közeljövőben javulni fog, mikor G felépül az ujjtörésből.)

 A kutyusom egyik héten anyával van, másik héten velem. Épp ma hoztam el. Annyira hiányzott már hallani, ahogy csattog a kis körme a parkettán. Ahogy hazaértünk mindent körbeszaglászott és miután nyugtázta, hogy minden a helyén van, kegyesen megengedte, hogy kicsit simogassam és játszak vele.... és hogy toljunk egy selfie-t, ha már ilyen nagy a szeretet. 

 

Boda Vivi (@bodavivi) által közzétett fénykép, 2016. Febr 28., 03:29 PST

Egyéb Csináltam egy pinterest boardot az oldalhoz – katt -. Mindenféle motivációs maszlag, vagy szimplán álomalakok hada és egyéb finomságok. Részletek belőlem.

Follow Vivi's board New Comfort Zone on Pinterest.

Ui.: Ezért ne változtass egy jól bevált recepten (túrós-zabos alapú pizza szeretett volna lenni).