Régebben, mikor még a beddel küzdöttem, számolgattam a napokat a noteszomban és a Day Counter-es alkalmazással is kiraktam egy számlálót a telefonom főoldalára, ami számlálta, hogy hány napja nem kajáltam félre a diéta alatt. Őszintén nem tudom, hogy miért voltam olyan buta és hagytam el ezt a jó szokásom. Annyira motiváló tud lenni, mikor látod, hogy már az X-edik napnál jársz.
Most igazából nem is egy Day Counteres appal próbálkozom, hanem bevezetek egy matrica rendszert, azaz, hogy minden sikeresen teljesített naphoz beragasztok egy kis matricát a határidőnaplóba.  A lelkem kisovis része még mindig vágyakozik azért, hogy az orvosnál matricát kapjon, úgyhogy kénytelen vagyok kielégíteni ezt az igényét. 

Ez azért is fontos, mert itt az év vége, már csak 3 hét van hátra a szorgalmi időszakból, plusz a vizsgaidőszak. Ebbe a 3-4 hétbe lesz belesűrítve 4 zh, a projektfeladat és annak prezentációja, és egy darab vizsga. Szóval most minden nap megy a tanulás, lazításként ugrom le edzeni, vagy főzöm meg a diétás kajámat vagy esetleg blogolok, ahogy most is, és ilyenkor biza hajlamos az ember megfeledkezni magáról és elhinni, hogy most szabad, most megérdemli. Pedig, ha jobban belegondol az ember, inkább az elégedettség járna a sok munka végén, amit kár lenne bemocskolni az önostorozással a félrekajálás miatt.
Mint említettem, szeretek és szeretnék Szupernő lenni, abba pedig minden általam kitűzött cél elérése beletartozik. Szeretnék elégedett lenni a vizsgaidőszak végén minden szempontból. 

Ma egyébként egy kiemelten húzós napom van.
Ma 7 óra körül vásárlással kezdtem a napot, ugyanis elfelejtettem, hogy vasárnap minden zárva, így tegnap is alig volt kajám. Ahogy hazaértem gyorsan összedobtam egy diétás borsófőzeléket csirkemellel, megtízóraiztam, összeraktam az edzéscuccom és lementem a terembe. Letoltam az edzést. A hétfői edzések mindig annyira pörgősek. Ugyanannyi minden edzésen a pihenőidőm 2 gyakorlat között, de a hétfőin a pihenőidő igazából pakolászással, tárcsa ide-oda hordással és csigafelszerelgetéssel zajlik, így általában a végén egyszer csak full csatakosan azon kapom magam, hogy vége, már csak a levezető kardió van és a nyújtás.

Awh, a nyújtás. Régen nem voltunk barátok, és még most is vannak gyakorlatok, amik nem a kedvenceim, de a többi... Nagyon megszerettük egymást. Amit kiemelten kedvelek az a galambnyújtás. Hétről hétre egyre lejjebb tudom nyomni a fenekem, és ennél érzem a legjobban, hogy sikeresen megnyújtom.

A nyújtás után lezuhanyoztam, hazajöttem, ebédeltem, gyakoroltam a holnapi matek zh-ra és pihenésképp blogolok, aztán folytatom a matekot. 3-kor pedig indulok a jövő heti számvitel 2 zh felkészítőjére, ami 8-ig tart. Hazaérve vacsizok, majd az agyam állapotától függően matekozok még, vagy csak beleesek G karjaiba és alszom.

Annyira várom a nyári szünet kezdetét!