Napközben annyi gondolat kering a fejemben és mindezek olyan megfogalmazásban, ahogy a blogomban szeretném viszont látni. A jövő hatalmas áttörése lesz az olyan blog, ami szimplán a gondolataidat vetíti ki. Kicsit kusza is lesz, de tele kincsekkel. Nem is csak azért, mert hajlamos vagyok elfelejteni, amit írni szeretnék (habár tényleg így van), hanem mert nincs időm írni. Na, jó, ez enyhe sarkítása a tényeknek.

 Úgy szokott általában történni, hogy háromnaponta tervezek blogot írni. Nagyon várom már másnap a harmadik napot, de aztán mire odajutnék a harmadik napon, hogy na, most végre nyugi, minden kész, csak el kell kényelmesedni és blogolni, addigra annyira tompa az agyam, hogy az alapvető szükségleteimet alig tudnám szavakba önteni. Így hát elmarad a blog. Persze ez nincs mindig így, ez igazából csak most az egyetem utolsó heteire jellemző, mikor látástól vakulásig tanulok. Még az edzéseim számát is lecsökkentettem heti 4-re, 5-ről. Sőt mi több, bűntudatom sem volt, amiért isteni kekszes Milka csokit zabáltam (pedig kellene). És még nincs vége. Még nagy valószínűséggel írok egy pót zárthelyi dolgozatot, lehet még egy pót-pótot is. Le kell adni a Projektfeladatot, amiben eszközölni kell egy aprócska, de sok kutatómunkával járó változatást. Azt még prezentálnom is kell, és még egy matek vizsga. 

 Egyébként azt sikerült észrevételeznem az elmúlt 4 félévemben az egyetemen, hogy a "tele a tököm az egész hülye egyetemmel" életérzés egyenes arányosságban nő az egyetemen eltöltött szemeszterek számával. Ezt persze erősen támogatja az a gondolat, hogy nem az egyetemi végzettségemmel szeretnék elhelyezkedni a későbbiekben, de van egy hülye hang a fejemben, ami mélységesen egyetem párti és bár néha sikerül elnyomnom magamban pillanatokra (mikor mondjuk, napokat tanulok valamire, és minimum pontszámmal csusszanok át), azért még is arra sarkall, hogy a diploma hasznos, és legalább lesz egy B tervem. A kérdés, hogy mikorra (vagy egyáltalán valóban e) sikerül megszereznem az útlevelet ehhez az úthoz. 

 Egyébként tanulni kifejezetten szeretek, időnként akármit is mondjak, és akármilyen más véleménybe is kényszerítenek bele a közgazdász szakhoz tartozó tananyagok. Szeretek tudni, és szeretem, ha ezt elismerik pontszámok képében. 

 De a terv, hogyha túl vagyok az összes vizsgamentes tárgyamon, ami remélhetőleg már hétfőtől így lesz, akkor visszatérek rendszeresen a blogba, heti ötször az edzőterembe, több időt fogok tölteni a konyhába egy csirke-rizs-zöldség kombó és egy zabkása elkészítési idejénél és a lábamat is sebmentesen leborotválom.

 Szóval, ahogy említettem a napokban csirke-rizs volt a jellemző. Toltam mellé egy kis gombát és vagy nyakon öntöttem szójaszósszal, vagy Lidl-ös sajtkrémmel. A reggelim kb egy hónapja, megszakítás nélkül kakaós zabkása banánnal. Teljesen kiölte belőlem a kreativitást az időhiány. El nem tudom mondani, mennyire hiányzik, hogy órákat töltsek a konyhában. Tegnap azért kicsit felszabadítottam magam és összedobtam egy almás-banános zabsütit reggelire, és egy diétás túrósgubát ebédre. Már is színesebb a világom. 

 Valamint ebből a hétből már eltelt 5 nap és én kétszer voltam edzeni... kétszer.

 

Már csak egy picit kell várni, hogy visszatérhessek az életbe.