Az összekapódás folyamata véget ért. Össze vagyok kapva. Rengeteget segített a pihenés. Sikerült kicsit helyrerázni az önértékelésem, visszatalálni ahhoz amilyen lenni szeretnék. Újra boldoságot lelek az olyan apró részletekben, mint hogy G, fejét az ölembe hajtva alszik, miközben a fülembe a kedvenc zenéim egyike szól, miközben száguldunk le vidékre.
Tegnap voltunk egy horgásztónál is pár barátommal és G-vel. Olyan hátulról jövően tudnak hozzánőni emberhez más emberek. Ezek a srácok másfél éve még csak pár jobbfej csoporttársaim voltak az egyetemen, most meg már azt veszem észre, hogy igényt tartok a társaságukra.
A diétát sikerül könnyedebben tartani, gondolom abból is fakadóan, hogy az edzés hiánya miatt keveseb kalóriát égetek; de én annak is betudom, hogy nem kattog a fejemben, hogy nem szabad. Most csak a könnyed boldog élet ebeg a szemem előtt, akármire való rágörcsölés nélkül.
Régebben követtem egy blogot, mégpedig a Betűleves blogot. Egy lány írta, aki egészségesen étkezett, edzett, csinos volt, kedves volt és egy cseppnyi görcsöt nem érzett benne az ember. A blogját is azért hagyta abba, mert kezdett stresszes és terhes lenni számára. Látszólag könnyen hozott meg olyan döntéseket, amik előbbre segítették. Annyira olyan szeretnék lenni mint Ő, legalábbis életfelfogásilag.
Most egyébként itt ülök G-ék kertjében, a WiFi határában, meleg van, néha jön egy kis szellő, itt-ott felcsipog pár madár, felzizzen pár bogár. Annyira könnyű, egyszerű és rettentően élvezhető.
Holnap reggel 6-kor indulunk a Szlovák paradicsomba. Tervezek vinni tonhalas szendvicset, fehérjesütit és almát. Annyira nem szeretek a nyárban, hogy olyankor sokkalta nehezebb egész napra csomagolni, mivel félő, hogy megromlik. Hát a tonhalas szendvics nem fog, de nem is a kedvencem.
Az újraedzést is rendkívül várom, főleg, hogy arra jutottam, hogy átmegyek Kathi Béla termébe, a Mecca Gym-be. Annyira izgatottá tesz, mint egy új edzősfelszerelés.