Jelenleg teljesnek érzem a lelki békém. Tudom, hogy van mit fejlődnöm kinézetileg, de nem bánt annyira mint eddig. Valahogy most könnyebben elfogadom, hogy nem vagyok közel sem tökéletes és, hogy ez nem jelenti azt, hogy szar vagyok. Szóval, ennyit számított összességében az az 1 hét pihi az edzésben.
A Chili 3-ban összesen már háromszor edzettem eddig, és egyre kevésbé idegen. Könnyebben ki tudom zárni a külvilágot, a többi embert, és csak magamra összepontosítani. Új motivációt nyújt ez a terem, amire már hatalmas szükségem volt. Egyébként nagyon tudom magamat motiválni, de mostanában valamiért kevésbé voltam sikeres ezen a téren. Szóval, mindenféle előzetes teremlátogatás nélkül, megvettem a bérletet a Chilibe. Nem volt kár érte, de felelőtlenség is lehetett volna.
Jelenlegi formám
Azért történt mindez, mert 2014-ben, mikor még csak itthon edzegettem, terveztem, hogy egyszer átlépem egy terem küszöbét. Aztán addig húztam-vontam ezt a történetet, hogy fél évig el se mentem. Mondjuk akkor inkább az játszott szerepet, hogy rettegtem a teremtől. Féltem, hogy mindenki azt lesi majd, hogy "ki ez az új csaj"; hogy "mi a francot keres ez itt"; hogy nem tudom majd használni a gépeket... blablabla. Aztán 2014 októberében fogtam az edzőcuccom, elsétáltam a terem kapujáig; ott ácsorogtam 10 percet azon gondolkodván, hogy hazamegyek inkább; aztán vettem egy nagy levegőt és beléptem. Azt a termet sem ismertem, de rögtön bérletet vettem, majd 20 hónapig boldog kapcsolatot ápoltunk egymással. Gondoltam nem lehet ez alkalommal sem rossz ómen a hirtelen felindulás, úgyhogy megvettem a bérletet. Nem bántam meg.
Mivel 1-jén megkapom az új edzéstervem, már csak rövid ideig használom a jelenlegi tervet, ezért gondoltam csinálok videót egy-két gyakorlatról, és megmutogatom, de nagyon nehezen veszem rá magamat arra, hogy egyáltalán bevigyem a videózásra alkalmas fényképezőmet a terembe. Nem értem, mások hogyan merik csak úgy felvenni amit csinálnak. Rettentően nyomaszt, hogy ki fognak nézni miatta. De egyszer úgyis neki állok ennek is, mert már régi vágyam, hogy ne legyek nyuszi ilyesmiben, és képes legyek megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy úgy fejezhessem ki magam az interneten, ahogy az a szívem vágya.
Egyébként az, hogy július elsején jön meg az új tervem, nem jelenti, hogy rögtön neki is állok, ugyanis eleve azt a hetet, már az ismert edzéstervemmel szeretném zárni. Azután pedig már csak 1 hét van EFOTT-ig, ahol nem fogok edzeni. Utána hazajövök egy hétre, és utána irány Görögország több mint 2 hétre. Valószínűleg abban az egy hétben, amikor itthon vagyok is a jól megszokott tervemet fogom hajtani. Görögországban nem hiszem, hogy lesz alkalmam teremben edzeni, így ott sem azt fogom használni. Szóval összességében csak augusztus második hete környékén tudok neki állni az új tervnek, mégis kevés időm lesz felvenni a mostani edzéseimet. Tényleg meg kell emberelnem magam.
Egyébként leírva ezt az egészet, edzés szempontból nagyon elszomorít, másrészről viszont rettentően várom. Kicsit megijeszt, hogy ennyi edzés kimarad. Vagyis, inkább az ijeszt meg, hogy hangulatomtól függően mennyire lesz kihatással ez a kedvemre. Nem akarom végigsopánkodni a nyaralást a fenekem keménységének apadása miatt. Nem akarok ilyen ember lenni, de időnként hajlamos vagyok rá.
A nyár szabadságát már a tegnapi magyar-portugál meccsen élveztük a barátainkkal. Egyébként nem vagyok egy nagy focirajongó, évekkel ezelőtt láttam teljes hosszában akármilyen meccset is. Most is inkább a hangulat volt az, amiért kedvet kaptam hozzá.
Budapesten a Teréz körút egyik kocsmájában néztük a meccset, aztán együtt tettük sétáló utcává azt. Hatalmas élmény volt. Nem tudtam elképzelni semmit, ami ennyire összehozza az idegen embereket. Olyan idegen embereket, akiket egyéb körülmények között nem is köt le az adott téma, a foci. Most hirtelen mindenki szurkol, élvezettel figyel, idegenekkel örül, pacsizik, énekel. Számomra ez annyira varázslatos volt. Őszintén hálás vagyok ezért a válogatottnak.
Ez egy videó! Indításhoz katt rá!
Lassan össze kell állítanom a következő szemeszterre való órarendemet. Úgy tervezem a következő félévet, hogy megpróbálom a lehető legközelebb helyezni egymáshoz a felvett tárgyaimat, és valamilyen munkát vállalok suli mellett. Annyi tervem és vágyam van amire nem futja a "zsebpénzemből" és a plazma pénzemből; valamint a Projektfeladatom 2. részében is nagy segítség lenne, ha egy, a témámmal foglalkozó cégnél dolgozhatnék, és adatot gyűjthetnék.
Annyira izgatott vagyok mostanában a jövőmmel kapcsolatban. Nem görcsösen tekintek rá, hanem optimistán, őszinte kiváncsisággal.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés