Letudtam az első hetét az edzétervemnek. Van benne egy fitball-os nap, amit nem szívlelek annyira. Azok az edzések nem szólnak másról, minthogy egyensúlyozni próbálok, de idővel remélhetőleg javul. 

 A kardiót pedig azért nem szeretem annyira, mert majdnem ugyanaz mint eddig; így unalmas. Viszont a másik 2 súlyzós edzős nap instant szerelem.

 Ezen a héten már guggoltam keretben és húzódzkodtam is (segítéssel). Akartam felhúzni is, de mielőtt neki ugrottam volna döbbentem rá, hogy az én fájásra hajlamos derekammal nagyobb mélységig illene utána olvasni a helyes kivitelezésnek, úgyhogy erre csak EFOTT után kerül sor.

 Keddtől egyébként EFOTT-ozunk egészen vasárnapig. Fogalmam sincs, hogy mit hogyan tervezzek kajálás szempontjából, ugyanis tavaly EFOTT-on és tavalyelőtt VOLT-on is úgy terveztem, hogy zab-fehérje-tonhal-abonett Szentnégyességet tolom, de még az EFOTT-on ímmel-ámmal tartottam, addig a VOLT-on semennyire. Remélhetőleg ez egy javuló tendecia előjele, de nem is akarok olyan szigorú lenni magammal ebben a tekintetben. Raktam be tonhal konzervet, zabot, fehérjét; ezek mellé zöldséget, gyümölcsöt tervezek beszerezni a helyszínen, esetleg betolok egy-egy doboz túrót; de ha nagyon mást kíván a szemem, hát mást eszek. 

 Kajálás szempontjából körülbelül 3 napja átálltam arra, hogy mindenféle szénhidrátot gyümölcsből és zöldségből fedezek; esetleg a reggelinél befigyel egy kis zab; és sokkal de sokkal jobban alszom. Már több mint 2 éve az volt a jellemző, hogy éjszaka többször felkeltem, majd reggel hatkor más kukorékoltam ha kellett, ha nem. Most viszont egyszer felkelek éjszaka, és reggel vagy G-re, vagy az ébresztőre kelek. Varázslatos érzés jól aludni. 

 Egyébként nagyon nehéz belegondolni, hogyha minden jól megy, akkor ez az utolsó teljesen szabad nyaram (és ez is annak köszönhető, hogy G-ék elhívtak nyaralni magukkal 2,5 hétre; különben már kerestem volna munkát). Utána, ha sikerül rendesen az elkövetkezendő félév tényleg "felnőtt" leszek, és az lesz az életem egy hatalmas hányada, hogy dolgozok. Talán nem kéne tragikusan felfognom, de nagyon nagy teher ez a vállamon, hogy milyen lépéseket, hogyan fogok megválasztani. Merre kezdek haladni, ha kilépek a suliból. És mekkora rizikókat merek majd vállalni a jövőm kapcsán. Olyan izgalmas, de közben rettentő rémisztő.