Az életem - mint minden stresszes szituáció után - kezd egyenesbe jönni. 

 A projektfeladatot sikeresen elkezdtem. Habár nincs minden egyes részéhez anyagom, de elképzelésem rengeteg, és ahogy dolgozom rajta egyre több és több kulcsszó ugrik be. Még mindig félek tőle, de csupán annyira, mint egy átlagos tárgytól. 

 Gazdaságstatisztikából túl vagyok az első zh-n, ami 85,...%-os lett. Még hátra van kettő. Fokozatosan nehezednek a zh-k majd, de mint minden számolós tárgyat ezt is simán abszolválni fogom.... tudom, hogy így lesz.

 A gyakornokság jól megy. Nem mindig érzem magam hasznosnak, mivel még nem teljesen értek a dolgokhoz. Nem látok át minden rendszert, nem tudom rögtön mindenről, hogy hol keressem. De aztán elég végiggondolnom azt, hogy mindenki kezdte valahogy, és egy percig sem vagyok rosszabb és butább mint mások. Ettől megnyugszom. A munkatársaim és a főnökeim is segítőkészek, sosem szidnak le ha nem tudok valamit, inkább javaslatokat tesznek és mindenben készségesen a segítségemre vannak. Szeretek bejárni, még akkor is, mikor más dolgom lenne helyette. Ráadásul nő létemre az én fejemben is egyre több nőideál alakul ki. Legyen dekoratív, max 31-32 éves, felsőfokon tudjon beszélni, legalább rendelkezzen egy érettségivel és legyen legalább 1 év tapasztalata recepciósként (de ne szállodai, hanem irodaházi!)... ez kell, hogy legyen a recepciós ideálom. 

 Emellett a kommunikációs készségeimet is tudom fejleszteni, ugyanis telefonálnom kell idegenekkel. Introvertáltként rettentő horrorként éltem meg az első két hívást... most már kifejezetten várom, hogy telefonálhassak. 

 Valahogy azt érzem, hogy a fejvadászkodás egy nagyon nekem való munkakör lenne. Alapvetően egy olyan introvertáltnak találom magam, aki, ha fontosnak érzi magát rettentő szívesen kommunikál, intézkedik és rendez. Ebben a munkában ez valahogy mind meglenne. 
Úgy érzem nagyon jól tettem, hogy tavaly a projektfeladat témacsoport választásnál a hr-re tettem a voksom.

 A sport, az egészség, a táplálkozás... nem vagyok a magam kedvence még mindig. De rég voltam ilyen egészséges lelkileg a magam szeretetével kapcsolatban, úgy érzem. A 3 kg maradt... egy tapodtat sem szeretne mozdulni. De nem borít ki, nem érzem magam egy zsák kakinak, nem érzem, hogy egyáltalán ne lennék vonzó... persze azt érzem, hogy kevésbé. De ez szerintem teljesen a normalitás kategória, ugyanis a túlsúly nem vonzó. Pont. (Természetesen ez mind csak az én szubjektív véleményem). Őszintén nem is nagyon törekedtem az utóbbi időben, hogy leadjam. Mától éreztem úgy, hogy most már megint lenne energiám belekezdeni ebbe az egész mizériába, de nem fogom túlzásba vinni. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy csomó, a külsőmnél fontosabb dolog elé helyezzem a fejemben azt, hogy most 69,9 vagy 67,3 kg vagyok. Egészségesen eszem és próbálok mértéket tartani. 

Az edzőtermi edzést kicsit felfüggesztettem. Másfél hétig teljesen hanyagoltam az edzést, majd G eljött velem kipróbálni a crossfit-et. Tudom, fúj crossfit, meg annyi az izmoknak és savala, savala... de elsősorban a sportot most az élvezeti értéke miatt szeretném megtartani a mindennapjaimban, másrészt így, hogy időponthoz kötött az edzés nem megy rá az egész délelőttöm, hogy rávegyem magam az edzésre, harmadrészt kicsit szerelmes vagyok ennek a lánynak az alakjába, ő pedig crossfitezik, úgyhogy nagyon mellé nem lőhetek.

 

👁🗨💪🏽💙 @bergenperformancecenter #bergenperformancecenter @gymshark #gymshark @njienorge #aloeveradrikken #njie

S U Z A N N E S V A N E V I K (@suzannesvanevik) által közzétett fénykép, 2016. Ápr 28., 05:37 PDT

Egyébként úgy tervezem, hogy heti 3* fogok eljárni crossfitezni, valamint az egyetemi sport központnak köszönhetően rendkívül olcsón van lehetőségem a sulis konditerembe eljárni, így heti egyszer fogok edzőteremben popsira edzeni, hogy amit eddig összehoztam az valamilyen szinten fentmaradjon. 

 Nem tartom kizártnak (sőt!), hogy a későbbiekben visszatérek az edzőterembe, vagy esetleg a crossfit-terem arány megváltozik, de egyelőre ezt így teljesen jónak érzem. A crossfitben megtaláltam azt ami eddig a konditermi edzésből hiányzott, mégpedig az álloképességem fejlesztését. A crossfitből előbb utóbb tudom, hogy az alakom formálása és izmosítása fog hiányozni, de jelenleg ez nagyon másodlagos szempont az életemben.