Az elmúlt napokban teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magamat. A diéta halad, az edzéseket megint várom és nem merít le a tanulás.
Ezekhez egy csomó pozitívum hozzájárul, ami miatt én is pozitívabban tudok mindenhez hozzáállni, és egyszerűbben és gyorsabban vagyok képes lenyugtatni azt a forró fejemet ha úgy van.
A legfontosabb dolog, ami hozzájárult a boldogságomhoz, hogy sikerült a korábban említett zh-m, nincs pót, pót-pót meg végképp nem. Akkora kő esett le a szívemről mikor megtudtam, hogy szárnyaltam.
Aztán a napokban találtam cukormentes, barackos Nestea-t. Olyan régóta vágytam rá. Azért érezni, hogy nem cukorral van (pedig én aztán képtelen vagyok megkülönböztetni a light kólát a simától, de ennél még én is érzem). Szóval miután kiderült a zh-m eredménye, voltam végre edzeni egy jót és már egy napja leadtam a Projektfeladatom megünnepeltem egy diabetikus csokival és egy cukormentes Nestea-vel.
Ezenkívül megérkezett az életem első önálló Ebay-es rendelésének egy darabja, ami egy csilikon telefontok. Odáig vagyok érte.
Ami nem nagy dolog, de mégis nagyban hozzájárul a hangulatomhoz, az az, hogy kb 2 hónap tervezgetés után elmente a Bio-Barát Bioboltba és vettem eritritolt. Az eritritol annyival megkönnyíti a diétát. Nekem rettentően hiányzik, hogy valami olyan édes legyen, hogy már kaparja a torkomat és ebből lehet olyan mennyiséget használni, ami már eléri ezt a pontot. Egyébként nem tervezem csak ezt használni, ezt inkább csak az édesítendő dolgok tetejére szórom, hogy kiemelten érezzem az ízét (és persze halljam, ahogy ropog).
Egyébként ezen kívül rengeteg hasznos dolog van ebben a bioboltban, más hasonló boltokhoz képest valóban baráti áron, többek között a kókuszzsír is 1000ft/kg-os áron kapható, és az eritrit is 1735ft/kg volt.
Ami még felszokta dobni a hangultom és ez most sem volt másképp, ha zökkenőmentesen megy a vérplazmaadás. G például mindig simán bírja, de nekem időnként leesik közben a vérnyomásom és akkor kicsit hátrébb döntik a székem, hogy szinte feküdjek, hideget tesznek a nyakam mögé, szőlőcukrot etetnek velem és minden visszaáll a megszokott kerékvágásba. Én ezt a felhajtást utálom, de ilyenkor persze kell. Viszont az elmúlt időben egyáltalán nem volt ilyesmire szükség.
Egyébként havonta 3-4-szer járok el plazmázni. A tematika, hogy első héten jobb kéz, második héten bal kéz, harmadik héten pihi és aztán megint jön az első hét. Most tartok 30 és 40 donáció között. Egyébként viszonylag szeretek oda járni. Nem hazudok, a szúrás nem mindig kellemes, de egyáltalán nem vészes. Emellett szerintem tök jó ott a légkör, nekem az egész hely olyan megnyugatató, úgyhogy soha nem lépek be gyomorgörccsel az ajtón. Valamint, mivel minden alkalommal, mikor plazmát ad az ember meg is vizsgálják a vérét, így folyamatosan ellenőrzik az egészségünket is, ami egy elég megnyugtató dolog.
És végül, ami igazán feldobta a hangulatom, hogy találtam egy magyar vloggert, aki képes volt némiképp motiválni engem. Persze a korábban említett Shapeshifter Réka is képes erre valamelyest. Mindig izgatott leszek, ha jelez a Facebook, hogy írt valami bejegyzést, de ezzel a lánnyal sokkal jobban tudok azonosulni, az alakja is nagyon tetszik, és nem tűnik elérhetetlennek sok fitness modellel ellentétben. Ez a lány pedig Dubi Anna.
Az álom alakom valahol az ő alakja és e között van.
Az elmúlt napokon a kajáim pedig csak a szokásos kakaós-banános és most már eritrites zabkásából, túrós fehérjepalacsintából és csirkemelles saslikból állt gombával, hagymával és gombával, köretnek basmati rizzsel.