Az elmúlt napokban teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magamat. A diéta halad, az edzéseket megint várom és nem merít le a tanulás.

 Ezekhez egy csomó pozitívum hozzájárul, ami miatt én is pozitívabban tudok mindenhez hozzáállni, és egyszerűbben és gyorsabban vagyok képes lenyugtatni azt a forró fejemet ha úgy van. 

 A legfontosabb dolog, ami hozzájárult a boldogságomhoz, hogy sikerült a korábban említett zh-m, nincs pót, pót-pót meg végképp nem. Akkora kő esett le a szívemről mikor megtudtam, hogy szárnyaltam.

 Aztán a napokban találtam cukormentes, barackos Nestea-t. Olyan régóta vágytam rá. Azért érezni, hogy nem cukorral van (pedig én aztán képtelen vagyok megkülönböztetni a light kólát a simától, de ennél még én is érzem). Szóval miután kiderült a zh-m eredménye, voltam végre edzeni egy jót és már egy napja leadtam a Projektfeladatom megünnepeltem egy diabetikus csokival és egy cukormentes Nestea-vel. 

 Ezenkívül megérkezett az életem első önálló Ebay-es rendelésének egy darabja, ami egy csilikon telefontok. Odáig vagyok érte.

 Ami nem nagy dolog, de mégis nagyban hozzájárul a hangulatomhoz, az az, hogy kb 2 hónap tervezgetés után elmente a Bio-Barát Bioboltba és vettem eritritolt. Az eritritol annyival megkönnyíti a diétát. Nekem rettentően hiányzik, hogy valami olyan édes legyen, hogy már kaparja a torkomat és ebből lehet olyan mennyiséget használni, ami már eléri ezt a pontot. Egyébként nem tervezem csak ezt használni, ezt inkább csak az édesítendő dolgok tetejére szórom, hogy kiemelten érezzem az ízét (és persze halljam, ahogy ropog).

Egyébként ezen kívül rengeteg hasznos dolog van ebben a bioboltban, más hasonló boltokhoz képest valóban baráti áron, többek között a kókuszzsír is 1000ft/kg-os áron kapható, és az eritrit is 1735ft/kg volt. 

 Ami még felszokta dobni a hangultom és ez most sem volt másképp, ha zökkenőmentesen megy a vérplazmaadás. G például mindig simán bírja, de nekem időnként leesik közben a vérnyomásom és akkor kicsit hátrébb döntik a székem, hogy szinte feküdjek, hideget tesznek a nyakam mögé, szőlőcukrot etetnek velem és minden visszaáll a megszokott kerékvágásba. Én ezt a felhajtást utálom, de ilyenkor persze kell. Viszont az elmúlt időben egyáltalán nem volt ilyesmire szükség. 
 Egyébként havonta 3-4-szer járok el plazmázni. A tematika, hogy első héten jobb kéz, második héten bal kéz, harmadik héten pihi és aztán megint jön az első hét. Most tartok 30 és 40 donáció között. Egyébként viszonylag szeretek oda járni. Nem hazudok, a szúrás nem mindig kellemes, de egyáltalán nem vészes. Emellett szerintem tök jó ott a légkör, nekem az egész hely olyan megnyugatató, úgyhogy soha nem lépek be gyomorgörccsel az ajtón. Valamint, mivel minden alkalommal, mikor plazmát ad az ember meg is vizsgálják a vérét, így folyamatosan ellenőrzik az egészségünket is, ami egy elég megnyugtató dolog.

És végül, ami igazán feldobta a hangulatom, hogy találtam egy magyar vloggert, aki képes volt némiképp motiválni engem. Persze a korábban említett Shapeshifter Réka is képes erre valamelyest. Mindig izgatott leszek, ha jelez a Facebook, hogy írt valami bejegyzést, de ezzel a lánnyal sokkal jobban tudok azonosulni, az alakja is nagyon tetszik, és nem tűnik elérhetetlennek sok fitness modellel ellentétben. Ez a lány pedig Dubi Anna.

 Az álom alakom valahol az ő alakja és e között van.

Az elmúlt napokon a kajáim pedig csak a szokásos kakaós-banános és most már eritrites zabkásából, túrós fehérjepalacsintából és csirkemelles saslikból állt gombával, hagymával és gombával, köretnek basmati rizzsel. 

 A múltheti edzéseim száma végül megrekedt 3-nál, lecsúszott egy plusz adag túró, egy kis süti, ilyesmi. Nem érzem túl fényesen magam a bőrömben és edzeni sincs kedvem. No de, tudom, hogyha lemegyek edzeni és tisztán eszem pár napig, akkor úgy fogom érezni, hogy megtisztultam és örömmel fogom folytatni az edzést, a tiszta kajálást és ezek minden velejáróját, úgyhogy ma biztos a teremben töltöm az időm egy részét és nem zabálok félre végre.

Egyébként a mérleg ma 67,6-ot mutatott, ami nem túl fényes. Főleg úgy, hogy mikor nem edzek, általában kevesebb vagyok, mint edzés után, de most még úgy is több. Azért reménykedem ez csak a tegnapi "kakaós pogácsa kinézetű, vaníliapudingszerű töltelékkel megtöltött cucc"-tól való bevizesedéstől van. (Aminek mellesleg nem tudja valaki a nevét? Mert awh, isteni bűnözés volt)

 Egyébként hétvégén G-éknél voltunk vidéken, ami nekem szociálisan kicsit megint sok volt, kicsit elfáradtam köszönhetően a durva introvertáltságomnak. Alapvetően kedvelek mindenkit a családjából, de teljességgel lemerülök ott. Máshol és másokkal nem, de G-éknél ettől mindig picit rossz embernek érzem magam, mert annyira kedvesek velem, és ettől hálátlannak érzem magam.

 Vasárnap voltunk Hollókőn G-vel, a szüleivel és a kistesójával. Felsétáltunk a várhoz, aztán "direkt népies" faluba, ami bájos volt, csak erőltetett. Ettől függetlenül nagyon élveztem. Mostanában jobban vágyom a kirándulásokra, mint ezelőtt bármikor. 

 Itthon végre leadtam a Projektfeladatom, és már csak egy vizsgám és talán egy pót zh-m van hátra. 

 Emellett pedig belefér a blog, az edzés, az élet élvezése, egy fodrász, és a lakás rendben tartása. Olyan felszabadult vagyok. 

Tervek

• Végre folytatom a diétát, és ügyes leszek. 
  A cél, hogy 66 kg alatt legyek az EFOTT-ra. Az én tempómhoz ez reális célnak tűnik, de ha elég ügyes leszek, lehet, kicsit alakítok ezen a célon.
• Kicsit átalakítom a kajálásomat.
  Rettentő rosszul alszom. Bár javult az elmúlt időszakban, én még mindig nem tudok visszaaludni hajnali 4-kor, ha nem reggelizek akkor meg. Merem remélni, hogy ez csupán az esti, viszonylag kevés CH beviteltől van (10 g zab, és amennyi tejcukor van a túróban), úgyhogy, bár a túróban lévő kazein típusú fehérje a legjobb estére, én mégis csak megcserélem az uzsonnámat és a vacsorámat. Így vacsira több szénhidrát jut és remélhetőleg kiegyensúlyozottabb lesz az alvásom.
• Továbbra is próbálok lazábban hozzáállni az életemhez.
  Rettentően jellemző rám az idegeskedés és az aggódás. Olyan dolgokon aggódom, amik nem is biztos, hogy úgy vannak, és olyan dolgokon idegeskedem, amiken nem tudok változtatni. Feleslegesen bántalmazom az idegeim, én pedig annyira nem szeretnék ilyen lenni. Az elmúlt időkben odafigyeltem rá, de nem sikerült csettintésre átállnom. Még mindig előbb kezdek idegeskedni és csak utána gondolkozom el rajta, hogy nem kellene, de én már érzem magamon a javulást. Egy felszabadult energiagolyó akarok lenni.

 Egyébként tervezem kipróbálni az aktív szenes fogfehérítést. Elvileg viszonylagos csodákat művel, nekem meg a napi 2-3 bögre fekete tea és a fehér bőröm mellé elkél.

Ja, egyébként tudtad, hogy van már cukormentes Sprite? Isten ajándéka.

 Most megnézek valami szar motivációs videót, mert néha valóban segít, és eltakarodok edzeni.

  Mivel az utóbbi években sikerült sokat tanulnom magamról és ahhoz, hogy hogyan kéne az élethez állnom, sikeresen kialakítottam magamban "a terveim szentek" védelmet, vagyis, hogyha én eltervezek valamit aznapra, arra az órára és arra a percre, akkor azt akkor meg is fogom csinálni. (Azt hiszem ez az, ahogy a törtetők születnek). Ez ideig, óráig szép és jó. Némiképp kifizetődő, ha minden valós indokot is ürügynek tart az ember, és azokon átlépve megteszi, amit tud. Példának okáért, én már rendkívül nehezen állapítom meg, hogy mi az a határ, amikor túl beteg vagyok az edzéshez. Ezért aztán torokkaparással is lent vagyok a teremben, aminek a végkimenetele vagy az, hogy az edzés hozzásegít a gyógyuláshoz, vagy az, hogy pár napig nyomom az ágyat. Nem szabad semmiben végletesnek lenni, és erre egyre inkább megtanítanak az általam alakított körülmények. Mostanában nagyon türelmetlen és intoleráns voltam a környezetemmel. Nehezen viseltem, ha bevágtak elém útközben, ha nekem kellett felállnom fiúk helyett a tömegközlekedési eszközökön, hogy átadjam a helyem; ha a szomszéd kutyája fél napokat vonyított és ugatott, a gazdája pedig nem szólt rá; ha a másik szomszédom zongorázott... Engem igazából az olyan dolgok zavarnak, amikor azt érzem, hogy más ember könnyű szerrel leszarja a környezetét, más nyugalmát. De arra kellett rájönnöm, hogy hiába bosszankodom, csak a maradék nyugalmamat zargatom meg azzal, ha ilyenen idegeskedek. Nem szeretnék egy idegbeteg lenni. Azok közé az emberek közé szeretnék tartozni, akik nyugalmat árasztanak, pont azért, mert az is érzik. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem tapsra fog működni, és magamhoz is olyan türelmesnek kell lennem, ahogy másokhoz szeretnék majd. De pár nap alatt is sokat haladtam. Kezd megnyugodni a lelkem, kezd elmúlni az állandó feszültség a mellkasomban, amit az elmúlt időben semmivel nem sikerült enyhíteni. Úgy érzem, lassan megtalálom magamban, akit keresek, és akit anélkül sikerült elvesztenem, hogy igazán megtaláltam volna. 

 Azt hiszem azt a kis elnyomott feszültséget, ami inkább leküzdött volt a terveimnek köszönhetően, mint elnyomott, sikerült a teremben kamatoztatni. Olyat edzettem ma lábra, mint még soha ez életemben. Nem vagyok az a feltétlen nyökögős fajta a teremben, de ma azért véletlen kicsúszott 1-2 hang a torkomon. Közben pedig nem utáltam magam, nem utáltam az edzéstervemet, hanem csak büszke voltam, és elégedett. Annyira fantasztikus érzés lassacskán megbékélni magammal (még ha csak kettőt előre, egyet vissza lépésekben).

És egy szenzációs hírt kell közölnöm, ami ugyancsak az "kettőt előre egyet hátra" periódikusan ismétlődő folyamat egy "kettőt előre"szakasza, még pedig, hogy tegnap ráálltam a mérlegre és az 66,8 kg-ot mutatott! Újra sikerült megteremteni, hogy kibújhassak a saját bőrömből!

Ma egyébként ennek örömén elmentem ruhát vásárolni. Jól esett egyébként belépni egy ruha boltba, mert szerintem legalább 3 hónapja nem voltam ilyen helyen, de végeredményben ugyanott tartottam. Egyszerűen semmi nem tetszett. Ha kőgazdag lennék se sikerült felvásárolnom a fél plázát, annyira megközelíthetetlen az ízlésem. 

Ui. Rájöttem, hogy az lesz a lehető legérettebb válasz A levélre, ha nem válaszolok semmit. Egy újabb plusz pont saját magamtól a lelkemnek.

 Az elmúlt 3 napban nem jeleskedtem a clean-eating tekintetében, de mégis sikerült szinten tartó alatt maradnom (persze saccra, ugyanis nem számolok). 

 Hogy mást ne is említsek, szerdán mind uzsi és mind ebéd helyett fehérjés túrót ettem, és aznap talán még a szinten tartót is megütöttem.

Mindennek lényege annyi, hogy meg szeretnék mutatni egy király appot lányoknak. Tudom, van 1000 féle menzinaptár, és még a saját kis határidőnaplódba is tudod vezetni igazából, de ezzel az app-al (egy nagyobb megreformálás után) nem csak, hogy bejelölgetheted, hogy milyen a hangulatod és milyen menzesszel járó tüneteket produkálsz, hanem konkrétan előre jelzi azokat.

 Eddig tudomásom volt róla, hogy vannak ilyen előrejelzések az app-ban, de nem nagyon foglalkoztam vele. Most viszont visszanéztem az elmúlt napokat, és totálisan leírta a hangulatom és a tüneteim. 

 Ez már csak azért is fantasztikus hír, mert így be tudom majd lőni, hogy mikor lesz "édességet akarok zabálni"-hatnékom, és tudok előre készülni, hogy aznapra csak édes, azonban diétás dolgokat tervezzek be. Így nem lesz félrezaba, plusz bevizesedés, önostorozás, és -utálat.

 Persze ez az app se úgy működik, hogy letöltöd, bekapcsolod és tud mindent. Szépen jelölgetni kell, amit kérdez, aztán testre szabja a naptárt a kapott adatok alapján. Ugyanúgy ismer ki, ahogy te magadat, csak energiát spórolsz meg. 

A napokban vágytam valami olvasnivalóra. G megígérte, hogy felhozza nekem a Da Vinci kódot, de egyszerűen nem bírtam kivárni. Így hát neki álltam újból a Harry Potter és a bölcsek kövének. Már kétszer elolvastam az első három részt, de a negyediken nem tudtam túl jutni, pedig filmek közül az az egyik kedvencem. Most viszont mire oda jutok valószínűleg itt lesz a nyár, és bár nem tervezek egész nyáron lábat lógatni, azért szeretném még élvezni a valószínűleg és remélhetőleg utolsó felnőtt terhektől mentes nyaramat. 

 És ha már nyár

A júliusom edzés és diéta szempontjából húzós lesz. Kicsit megrémít. Nagyon az egészséges életmód függője és többnyire szerelmese vagyok. Viszont évente egy hét bűntudatmentes lazítást engedélyezek magamnak egy fesztivál képében. Tavaly és idén is az EFOTT lett A fesztivál, aminek oltárán feláldozok kicsit abból a munkából, amit beletettem év közben. Idáig nincs is probléma, viszont G meginvitált magukkal Görögországba nyaralni 16 napra, ami az EFOTT után 5 nappal kezdődik. 

Na, ha elengedem magam az EFOTT-on alkoholizálás terén, akkor nyilván felszedek valamennyit, de az a kisebb gond, emellé be is vizesedek, és ha ez nem elég, az edzés hiányától még jobban egy rakás ürüléknek érzem magam. Szóval az EFOTT szabadságától gondolatban könnyes búcsút vettem, hogy a Görögországi nyaralást felhőtlenül élvezhessem.

 Görögországban egyébként megpróbálom a legtöbbet kihozni a diétámból és ott is szeretnék edzeni a lehetőségeimhez mérten. Tervben van, hogy legalább egyszer futok a tenger parton egyet, mert ha eddig nem is volt rajta, de most hivatalosan is felkerült a bakancslistámra. Ezenkívül az edzéstervemben is vannak gyakorlatok, amikhez nem kell más csak én, egy polifoam vagy esetleg egy pad. 

 Nem engedhetem meg, hogy a gondolataim negatívan befolyásolják az amúgy csúcs szuper élmények megélhetését!

Ui. Én, balga beszereztem egy doboz fokhagymás Finncrips-et... ha diétáztok ne tegyetek ilyesmit! Diétában az ambórizával ér fel.