Pénteken elmentem a Chili 3-ba, ugyanis még nem járt le a kondibérletem, és guggoltam, hyperhajlítottam, csináltam szamár rúgást gépen (nem tudom mi a gép neve - de a "szamár rúgás gépen" és "szamár rúgás edzőterem" kifejezésekre miért pornó oldalakat hoz ki a Google? O_o), felhúztam, bolgár kitörtem, és fitballon sarokbehúztam és kigördültem. A legnagyobb hangsúlyt a guggolásra és a felhúzásra helyeztem. Másnap alig bírtam lekászálódni a galériáról, de azért elmentem crossfitre. Az eddigi legjobb edzés volt. Mivel munkanap volt csak 3-an voltunk. Végre használtunk rudat, amit én már az elejétől nagyon vártam. Kezdőhöz képest szerintem ügyes voltam benne, aztán jött a szokásos "akkor az utolsó negyed órába meg kéne halnunk" rész, amikor is ezerszer jobban bírtam a burpee-t mint eddig. Még mindig az az általános, hogy a karos feladatokban egyébként le vagyok maradva a többiekhez képest, aztán a lábas részekben próbálom felhozni magam. Abban azért jobb vagyok a karos részekes önmagamnál, de őszintén szólva nem túl remek az állóképességem. Persze a testem nem ehhez a pörgéshez van szokva, inkább a lassabb, precízebb gyakorlatokhoz. 
 A csütörtöki edzésen egyébként volt egy fotós, nem is örültem neki. Bár ott nekem mindig úgy tűnt, hogy engem jó messzire elkerül. Gondoltam azért, mert a guggoláson kívül mindenki erősebb és gyorsabb volt nálam. De aztán megláttam a kb ötven készített képből felkerült három képet, amiből kettőn rajta vagyok, de sajnos nem csak a sarokba. Az egyiken így telibe a seggem, szeretném hinni, hogy ez csak egy iszonyat előnytelen póz, és nem ilyen a valóságban: 

A másik meg még ennél is borzalmasabb, azt meg se mutatom. Szóval kicsit nem érzem fernek, hogy senki nem kérdezte meg, hogy lefotózhat e, vagy felrakhatja e, vagy esetleg meg is mutathatták volna, hogy "nézd meg, ezen a képen ekkora alaktalan picsád van; ezen meg ilyen vaskos combjaid, ekkora tokával.... felraknám, oksi?". Neem, neem. Ott díszeleg a fejem és a seggem az új edző bemutatkozása mellett.... ráadásul nem is tűnik jó referenciának. 

 Vasárnap, ezen a kisebb elkeseredésen túl lépvén, tanulás után főzöcskéztem. Almáspitét vanília pudinggal és ilyen mexikói zöldségkeveréket összefőztem csirkemellet, erre megy majd szójaszósz és awwh. Ebéd. 

 Ma behúzok dolgozni, onnan megyek vérplazmát adni az infoparkba. Ami elkeserít, hogy nem tudok így crossfitre menni, de holnap biztosan pótolom. (Egyébként gyertek plazmát adni, mert az első alkalomért az újaknak 12 000 ft jár).

 Most pedig még maradt fél órám a készülődésig, úgyhogy visszabújok G mellé az ágyba és szarrá puszilgatom.

 Az életem - mint minden stresszes szituáció után - kezd egyenesbe jönni. 

 A projektfeladatot sikeresen elkezdtem. Habár nincs minden egyes részéhez anyagom, de elképzelésem rengeteg, és ahogy dolgozom rajta egyre több és több kulcsszó ugrik be. Még mindig félek tőle, de csupán annyira, mint egy átlagos tárgytól. 

 Gazdaságstatisztikából túl vagyok az első zh-n, ami 85,...%-os lett. Még hátra van kettő. Fokozatosan nehezednek a zh-k majd, de mint minden számolós tárgyat ezt is simán abszolválni fogom.... tudom, hogy így lesz.

 A gyakornokság jól megy. Nem mindig érzem magam hasznosnak, mivel még nem teljesen értek a dolgokhoz. Nem látok át minden rendszert, nem tudom rögtön mindenről, hogy hol keressem. De aztán elég végiggondolnom azt, hogy mindenki kezdte valahogy, és egy percig sem vagyok rosszabb és butább mint mások. Ettől megnyugszom. A munkatársaim és a főnökeim is segítőkészek, sosem szidnak le ha nem tudok valamit, inkább javaslatokat tesznek és mindenben készségesen a segítségemre vannak. Szeretek bejárni, még akkor is, mikor más dolgom lenne helyette. Ráadásul nő létemre az én fejemben is egyre több nőideál alakul ki. Legyen dekoratív, max 31-32 éves, felsőfokon tudjon beszélni, legalább rendelkezzen egy érettségivel és legyen legalább 1 év tapasztalata recepciósként (de ne szállodai, hanem irodaházi!)... ez kell, hogy legyen a recepciós ideálom. 

 Emellett a kommunikációs készségeimet is tudom fejleszteni, ugyanis telefonálnom kell idegenekkel. Introvertáltként rettentő horrorként éltem meg az első két hívást... most már kifejezetten várom, hogy telefonálhassak. 

 Valahogy azt érzem, hogy a fejvadászkodás egy nagyon nekem való munkakör lenne. Alapvetően egy olyan introvertáltnak találom magam, aki, ha fontosnak érzi magát rettentő szívesen kommunikál, intézkedik és rendez. Ebben a munkában ez valahogy mind meglenne. 
Úgy érzem nagyon jól tettem, hogy tavaly a projektfeladat témacsoport választásnál a hr-re tettem a voksom.

 A sport, az egészség, a táplálkozás... nem vagyok a magam kedvence még mindig. De rég voltam ilyen egészséges lelkileg a magam szeretetével kapcsolatban, úgy érzem. A 3 kg maradt... egy tapodtat sem szeretne mozdulni. De nem borít ki, nem érzem magam egy zsák kakinak, nem érzem, hogy egyáltalán ne lennék vonzó... persze azt érzem, hogy kevésbé. De ez szerintem teljesen a normalitás kategória, ugyanis a túlsúly nem vonzó. Pont. (Természetesen ez mind csak az én szubjektív véleményem). Őszintén nem is nagyon törekedtem az utóbbi időben, hogy leadjam. Mától éreztem úgy, hogy most már megint lenne energiám belekezdeni ebbe az egész mizériába, de nem fogom túlzásba vinni. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy csomó, a külsőmnél fontosabb dolog elé helyezzem a fejemben azt, hogy most 69,9 vagy 67,3 kg vagyok. Egészségesen eszem és próbálok mértéket tartani. 

Az edzőtermi edzést kicsit felfüggesztettem. Másfél hétig teljesen hanyagoltam az edzést, majd G eljött velem kipróbálni a crossfit-et. Tudom, fúj crossfit, meg annyi az izmoknak és savala, savala... de elsősorban a sportot most az élvezeti értéke miatt szeretném megtartani a mindennapjaimban, másrészt így, hogy időponthoz kötött az edzés nem megy rá az egész délelőttöm, hogy rávegyem magam az edzésre, harmadrészt kicsit szerelmes vagyok ennek a lánynak az alakjába, ő pedig crossfitezik, úgyhogy nagyon mellé nem lőhetek.

 

👁🗨💪🏽💙 @bergenperformancecenter #bergenperformancecenter @gymshark #gymshark @njienorge #aloeveradrikken #njie

S U Z A N N E S V A N E V I K (@suzannesvanevik) által közzétett fénykép, 2016. Ápr 28., 05:37 PDT

Egyébként úgy tervezem, hogy heti 3* fogok eljárni crossfitezni, valamint az egyetemi sport központnak köszönhetően rendkívül olcsón van lehetőségem a sulis konditerembe eljárni, így heti egyszer fogok edzőteremben popsira edzeni, hogy amit eddig összehoztam az valamilyen szinten fentmaradjon. 

 Nem tartom kizártnak (sőt!), hogy a későbbiekben visszatérek az edzőterembe, vagy esetleg a crossfit-terem arány megváltozik, de egyelőre ezt így teljesen jónak érzem. A crossfitben megtaláltam azt ami eddig a konditermi edzésből hiányzott, mégpedig az álloképességem fejlesztését. A crossfitből előbb utóbb tudom, hogy az alakom formálása és izmosítása fog hiányozni, de jelenleg ez nagyon másodlagos szempont az életemben.

 Mostanában nagyon elkanászodtam. Elkezdődött a suli, beindult az élet, olyan rettenetesen ijesztőnek tűnik mindent. Mindent megoldhatatlannak érzem. Akármennyire is a fejembe vettem, hogy mindent el fogok végezni, a bukás illata így is sokszor megcsapja az orrom. Olyankor bepánokolok pár percre, hagyom, hogy a szívem 3* hevesebben verjen, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon, vagy lenyugtatom magam... Ez napjában 3-4* előjön. Ijesztő. 

 Rengeteg dolgom van, én pedig lazsálok. Mintha nem tudnám mibe kéne belekezdenem, mert annyi sok minden van. Mi fontosabb a másiknál? Az egyetlen dolog amit fel tudok mutatni a szeptemberből az egy felporszívozott konyhakő és +3 kg.... ha nem lett volna eddig egyértelmű, hogy stresszevő vagyok. 

 Szóval gondoltam, hogy újra kezembe veszem az életem, a blogot megint kikapcsolódásra használom, nem fogok lazsálni, csak ha megtehetem és megyek megyek és csinálom.

 A mostani nyomasztó feladataim:

• Projektfeladat 2. része Miről írjak pontosan? Mit takar egyáltalán a témám? Honnan szerezzek anyagot? Milyen kulcsszavaka keressek rá?.... sírni tudnék, mikor ez eszembe jut
• Gazdaságstatisztika Egyértelműen semmi közöm egyelőre a statisztikához. Egy órán voltam bent. Erről nyilván én tehetek... de eddig a mikro- és makroökonómián kívül mindent itthon tanulássa oldottam meg. Nem vagyok az az egyetemre járós típus, úgyhogy remélhetőleg most sem lesz gond.
• Gyakornoki munka Kaptam egy gyakornoki munkát egy fejvadász cégnél. Semmi tapasztalatom nincs a témában, félek, hogy béna leszek és nem állok helyt. Ma reggel 10-kor kezdődik az első munkanapom.
• A súlyom BAZDMEG! +3 kiló??? Februártól Júniusig tartott megszabadulni attól a 3 kilótól és 1 hónap alatt jött vissza. Valahogy azt érzem, hogy belefáradtam, de nem vagyok az a típus aki ezt a témát képes elengedni. Ha utálom, ha már elegem van, akkor is csinálni fogom... és ez nekem sem tetszik. De hát erre vagyok ítéltetett.

Ez a 4 dolog, ami nagyon aggaszt. De most, ahogy pontokba szedtem őket kicsit megnyugtatott, mert megoldások futottak végig az agyamon legalább 2-re.

 Életem leghúzósabb féléve lesz valószínűleg. De olyankor legalább este az ágyban belefúrom az arcom G nyakába, mélyen beleszippantok, és legalább ameddig elalszom sikerül megnyugodnom. 

"Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt."

Csernus Imre