Az elmúlt hét diéta szempontjából sokkal jobb volt, mint az azt megelőzőek, bár még akadnak csiszolnivalók.

 A zabpalacsinta most nagyon kapós nálam, főként a túrós változat. Sok ideig nem sikerült zabpalacsintát alkotni, valahogy sosem állt össze; és így, hogy mostanában töretlen sikerrel állnak össze újabb és újabb adagok nem tudok nem azt reggelizni.

 Az ebéd a héten többnyire pangasius volt basmati rizzsel és kelbimbóval, de torkos csütörtökön és Valentin napon is a Petra’z-ból szereztem be az étkem. Mindkétszer Petra’z Burgert ettem (igaz, Valentin napon inkább egy Full Time Wrap-re esett volna a választásom, de nem volt teljes kiőrlésű tortilla). Szerintem isteni ez a hamburger, de lehet csak a „bűntudatmentesség” fűszere teszi ilyen ízletessé számomra. Emellett az adag is több mint elég, imádom ezt a helyet.

A baloldali a Petra'z Burger

 A Petra’z Burgeren kívül még Fish Wrap-et, Holiday Wrap-et, Somlói galuskát és Zabpelyhes túrógombócot ettem itt. Nekem minden ízlett, bár a Fish Wrap kicsit lehetett volna markánsabb ízű, de szerintem még így is sok egészségtelen éttermet lemos a színről.

 Bár az elmúlt héten kétszer is külső helyen ettem, ez egyáltalán nem jellemző, így vasárnap, Valentin napozás után megkezdtem a sütés főzést. 4 napra legyártottam a zabpalacsintáimat és csináltam hamis pizzát is. Az „tésztája” 250 g zsírszegény túró, 5 evőkanál darált zabpehellyel és 2 db tojással. Megkentem light ketchupból, borsból, fokhagyma fűszersóból és sóból kikevert pizzakrémmel és feltétként raktam rá párolt csirkemellett, párolt brokkolit és light sajtot. Életem legjobban sikerült hamis pizzája. Próbálkoztam már a karfiol+sajt alapúval is, ami szerintem baromi finom lett, csak az ízének nem túl sok köze volt a pizzához. Ennek viszont az íze is pizza, nem csak a kinézete.

 A héten sikerült ötször edzenem, és azonkívül, hogy megint felhúzott, hogy le kellett pakolnom 6 db 20 kg-os tárcsát a lábtolóról, béke van a teremben, de ez nagyon zavar. Akkor is zavarna, ha szimplán le kellene pakolnom, de amellett, hogy még a konditermi pályafutásom megkezdte előttről származó időnként megjelenő derékfájásommal is meg kell küzdenem, így egyenesen bánt. Bánt, mert én próbálok nagyon odafigyelni és óvni a derekam edzés közben is, és az, hogy 20 kg-okat kell cipelgetnem és hajolgatnom velük nem tesz jót neki. De ha a derekam nem fájna is, bunkóság lenne és pont.

 Az életemben ez a mostani rendszer egyébként hatékonynak látszik (ideig-óráig, ameddig nem hajtok egy fitnesz modell alakra). Az egyensúlyt egyre közelebbinek érzem. Nem érzem magam erősen behatárolva, de mégis ad az egészséges életmód egy keretet az életemnek. Kezdek büszke is lenni arra, hogy odafigyelek az egészségemre, egészségesen főzöm és mozgok; és nem a sarokban sunnyogva megenni a csirkemellemet rizzsel és zöldséggel vagy meginni a fehérje shakemet.

 Ha egyelőre más szemében nem is, de a sajátoméban kezdek felnőni a fitt lány címhez.

 Vallomással tartozom: szombaton tartottunk G-vel egy sushis, társasos és sok más kajás estét, ahol belerondítottam a diétámba. Minden szépen ment, ameddig volt a földimogyorós kölesgolyómból, sőt még utána is egy picit... De aztán megéheztem és egy kicsike ilyen, pici olyan, kicsi amolyan... Másnap pedig sírásrívás G vállán, hogy örökké kövér maradok. 

 G egyébként jól viseli az ilyesmit, bár nem érzem, hogy gyakran sírnám ki magam a témával kapcsolatban neki... legalábbis eddig. Most, hogy februártól együtt lakunk lehet, hogy többször fog összefutni a morcosabb V-vel. Nem titkoltam előle eddig sem, hogy vannak rossz napjaim, de azért együtt élni mégis más. 

 Mondjuk G jelenléte a mindennapjaimban amúgy is nagyrészt megkönnyíti az életem. Mellette a sírásrívás is más. Ülök az ágyamon a kistakaróm alatt, takargatom a lábam, a hasam, még a kis pufi ujjaimat is, ő pedig ilyenkor is olyan kedvesen néz rám, nem szánakozva. Aztán megölel és megsimiz. Végig simítja a lábam, és a hasam... Amiért lecseszem: " ILYENKOR NE ÉRJ A HASAMHOZ! :(, de igazából jól esik, mert mikor utálom a kis röcögős hájaim, Ő azokat is olyan szeretettel simítja végig, hogy picit én is elkezdem szeretni őket. 

 Aztán másnap felkelek, és dögös akarok lenni magamnak és G-nek is, úgyhogy nem folytatom a zabát, amibe előző nap belekezdtem, hanem belevágok a diétába újra. 1 szundival tudom le az ébresztőm és indulok a terembe kardiózni. Aztán megint elhiszem, hogy ezen a nyáron úgy fogok kinézni, ahogy szeretnék!

 G mellett az egyetlen probléma, hogyha itthon van, nehezen indulok el edzeni. Nehéz megszokni, hogy itt lakik, szóval mire visszajövök is itt lesz, de lassan hozzászokom. 

 A hozzászoktatás része, hogy bepakolás, edzésterv összeírás, shake bekészítés közben a kedvenc edzős zenéim szólnak. Így edzésre már felspannolódva indulok, amit utána az esetek 90%-ában élvezek. 

 A diéta terén ronda, de egyébként nagyon király hétvége utána tovább folytattam a diétát. Valami "több mint zabkása"-val akartam indítani, amivel örömmel indulok neki újra 2 nap lébecolás után, így megszületett a túrós-csokikrémes zabpalacsinta, ami megkoronázza az elkövetkezendő 3 reggelemet is. 

 A reggelijeim és uzsonnáim mellé mindig ittam eddig kávét, ám ebben a hónapban elhatároztam, hogy nem iszok többet. Várok egy cikket egy ideje egy tapasztalatról a kávé elhagyásával kapcsolatban, de eddig a témáról csak annyit tudtam, hogy varázslatos változásokat hoz magával a dolog. A cikket végül nem vártam meg, hanem a saját bőrömön tapasztaltam ki, mi is olyan nagy varázslat ebben. Az esetemben a kávé nem szolgálta az ébredezésem folyamatát, szimplán az íze miatt ittam, de még így is hatalmas változást érzek, mégpedig SOKKAL kevésbé vagyok éhes. Eddig a reggeli és a tízórai / ebéd, valamit az uzsonna és a vacsora között hatalmas nyígások közepette sikerült kivárnom a következő kaját. Volt, hogy már 6 órakor megvacsoráztam (nem a 6 után nem szabad enni bullshit miatt!), most viszont akár este 10-ig is elhúzódik, mire észbe kapok, hogy ennem kéne. Ha varázslat nem is, de hatalmas mankó diéta alatt! 

 A teremben a kardiózásaim idejére eltiltottak az összes futópadtól, kivéve egytől olyan 2 hónapja. Na, jó. Csak szívük szerint az összestől, mert szerintük a futópados kitöréseim és oldalazószökdeléseim balesetveszélyesek és majd jól ellesi tőlem más és mindenki nyakát szegi, de a személyi edző, akit megbíztak azzal, hogy „szójjá’ má’ rá, hogy ezt léci ne má’!” azt mondta, hogy hozzá nem értő okostojások kötekedtek a biztonsági felvételeket nézegetvén és úgy döntöttek, tudáshíján, hogyha valami bele akarunk kötni, akkor ennek kéne, hogy legyen, úgyhogy azon a futópadon eddzek a 8 db közül amire nem lát rá egyik kamera sem (a személyiedző engedélyével). Azóta ha csak 1db futópad van befoglalva az nyilvánvalóan az az 1. Ma pont a gimis informatika tanárom stoppolta le a gépet; de nem szeretném, hogy ezért meghiúsuljon a 80%-ban futópadra épülő kardióedzésem, úgyhogy ilyenkor simán használok egy másik gépet, és kész vagyok vitába szállni a vezetőséggel és a teremből való kizárást mint következményt is elfogadni. Szeretem ezt a termet, de nem fogok 2* olyan hosszú és 100* olyan unalmas kardióedzéseket tartani, mert random kötekednek.

 A februári terveim között szerepel, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a nyújtásra. Egyébként szeretek is nyújtani, de egy hosszú, fárasztó edzés után, mikor vágyódom a zuhany alá és innám a kis fehérje shakem szeretek túl lenni hiphop az egészen, és ez már a fejlettebb változat ugyanis régen amint befejeztem az edzést rohantam az öltözőbe. Nem tett jót. Fájt mindenem és másnaposak voltak az izmaim és kötöttek. Már az, hogy egy 10 percet szánok nyújtásra sokat segít, de tudom, hogy még mindig nem elég, úgyhogy felülkerekedek a lustaságomon és minden egyes edzés után szépen lenyújtok. Amúgy is szeretem a terem légkörét. Elfogadtam az embereket, túl vagyok a lázongó énemen, habár még a papucsban avagy zokniban edzés valamiért mindig bosszant, de ameddig nem érzek valakiben rosszindulatot; nem akadályoz valaki az edzésben addig mindenki élvezze ki az „én-idejét” a teremben úgy, ahogy az jól esik neki. Igen, van aki ezt úgy teszi, hogy 2 sorozat közötti pihenésképp telefonozik, van aki táncol, és van aki selfiezik; de ameddig nem foglalja feleslegesen a gépet (és nem kerülök rá egy selfiere sem, ahogy a lábtolón vicsorgók épp), addig nem zavar. Miközben nyújtok és épp nem olyan pozicíóban fekszem, hogy a plafonon szétterülő négyzet alakú lyukig (miket meg nem tudhatsz a termedről ha nyújtasz is, mi?), a meglepően tiszta padlószőnyegig vagy az edzőfelszerelésem szegletéig terjed csak a látóterem, akkor szeretem figyelgetni a környezetem. Nem a "belebambulok a pofájába" stílusban, hanem a rápillantok ameddig mást csinál félében. És honnan tudhatnám, hogy MINDEN gépet mossak le mielőtt neki állok használni, ha nem figyelem meg, hogy rajtam kívül körülbelül senki nem teszi ezt? 

 Egyik nap el is gondolkodtam, hogy a teremben miként élhetek a fejekben? A barna hajú lány? A nagyseggű lány? A kövérkés lány? A lány, aki fura dolgokat csinál a futópadon? A lány, aki mindig felírja papírkára az edzését? A morcos lány? Vagy a tudatukban sem vagyok, hanem mikor elsuhanok előttük egy franciarúddal akkor újra és újra rám csodálkoznak: "jé, egy új ember a teremben?"... de aztán rájöttem, hogy ha valaki számon is tart a terem élőlényeként, valószínűleg én vagyok a "törölegetésmániás lány", de kövezzetek meg, nem szívesen fekszem más izzadságába, ha rászáradt a gépre SE!

 Egyébként hírként jelölném meg, hogy megjött a Myprotein fehérjém Shapeshifter Réka közreműködésével. Csokis-karamellás ízben rendeltem. 2 dolog okozott problémát, egyrészt, hogy a címkén nem látszanak a vesszők, így lett 25g porban 19g zsír és 10g szénhidrát, ami már matematikailag is bőven hibádzik, de egy kis értetlenkedés után minden a helyére került; másrészt, hogy mint a többi gyártótól megszoktam nem 3 dl vízzel/tejjel ajánlott elkeverni, hanem csupán 1,5-2,5 dl, én pedig erre elsőre nem figyeltem, és 3dl-el valóban nem is ízlett. Az árához képest jó, ha van valamiféle kuponkódod és sikerül többen összedobnotok evvel elkerülve vele a szállítási díjat. Legközelebb valószínűleg ízesítetlent veszek, mert nem tudok mostanában olyan nagy kedvezményről amivel megérné, és amúgy sem győzött meg kifejezetten az íze. 

 Végszóként pedig szeretném megmutatni, hogy így nézek ki most, egy távolabbi végszóként várható a sokkal szálkásabb változatom. 

Az elmúlt hónapban az edzés iránti lelkesedésem nőttön nőtt és minden edzésre izgatottsággal indulok el. Annyira király érzés. Király, hogy szereted is, ami nélkül nehezen élsz.

 Nem túlzás, az edzés nélkül kényelmetlenebb a bőrömben, súlytól, feszességtől, lelki állapottól független. 

 Viszont, az őszintét megvallva, bár a tábla csokikat és az egész zacskó kekszeket elkerültem, az étkezéseim nem voltak makulátlanok. 

 Legfőképp G péksütijeiből, lasagnaiból és nutellás-eperkrémes-milkás-banános kutyulmányaiból adódó 1-1 falat okozta a gondot, de G nélkül is gondoskodtam időnként utánpótlásról az ügyben.

 A súlyom nem változott, a félrekajálgatás nagyjából pont a szinten tartáshoz vezetett, ami egyrészről öröm, másrészről "mennyivel előrébb tarthatnék, ha van önfegyelmem". 

 Így február 1-étől (na, jó, igazából már január 31-étől) jobban odafigyelek. Úgy érzem, egy karnyújtásnyira vagyok a sikertől és nem foszthatom meg magam tőle. Annyi pluszt adna, nem csak a külsőségekre vonatkozólag. Persze vágyom az elismerő és irigy tekintetekre, arra, hogy háton fekve a bugyimat eltolja a kiálló medencecsontom a bőrömtől, hogy a fenekem kereksége még szembetűnőbb legyen... de ennek legnagyobb hozadéka, az önbizalom, ami után már egy ideje áhítozom. 

 Februárra a terveim, amellett, hogy nagyobb önfegyelmet gyakorlok egyrészt, hogy odafigyelek az ivásra. Az utóbbi időben elszoktam a napi több liter tiszta víztől, pedig hatalmas szüksége van rá a szervezetemnek. Másrészt hozzá akarom szoktatni a testem a 7-8 órás alváshoz a megszokott 4-6 helyett, és hogy az alvásidőm pisilni kijárkálás mentes legyen. Ez jóval nehezebb feladatnak bizonyul, mint az ivás, de mindkettővel jól haladok. 

 Emellett, ha nem is ettől a perctől, de szeretném kicsit jobban összeszedni a blogom, gyakrabban feltűnni és végre nem csak terveket kiagyalni, hanem az előrehaladásomat is dokumentálni. 

 Reméltem, hogy január vége felé szemet szúró változást tudok produkálni és hinni, hogy így kell ezt csinálni.

 Január elején teljes gőzerővel vágtam bele a diétába és az edzésbe.

 Január közepén mértem a súlyom, akkor 69 kg voltam. Sok ideje nem sikerül 70 alá mennem. Nagyon boldoggá tett.

 Viszont a mérés környékén jött meg a menzeszem, vele pár kg víz, édesség utáni sóvárgás és egy kis szenvedés.

 A víz viszont menzi után is maradni látszik, és nem tudom az okát. A súlyom azóta nem mértem, de a hasam maradt a puffadt, a combom pedig a bevizesedett állapotában. Biztos vagyok benne, hogy ez nem háj, ugyanis egy éjszaka leforgása alatt lett kis híján összeérő combom, a nagyobbacskahíján összeérőből. 

 Emellett az étvágyam is maradt, ennek sem tudom az okát, de harcolok ellene.

 Tapasztalataim szerint bevizesedés menzeszhez köthető, vagy sok sós kaja vagy a megszokottnál több szénhidrát fogyasztásakor, kevés folyadék bevitel esetén és edzés után, a megedzett testrészen fordul elő. Persze biztos, hogy ezer oka is lehet még, de az én életemben egészséges szinten ezekben az esetekben fordul elő. 

 Most viszont egyik sem jellemző. Lehet, hogy kicsit a hormonjaim szórakoznak. 

 De úgy döntöttem ennek hátat fordítok, leküzdöm a "bevizesedve edzeni" fóbiámat és az "úgyis kövér vagyok, most már mindegy, eszem ami jól esik" gondolataimat is kiűzöm a fejemből és folytatom. 

 Tudom, hogy egyszer csak úgy ébredek, hogy megint tapinthatom az ennél sokkal élesebben kiálló medencecsontomat és, hogy a keményebb célokat és vágyakat is megvalósítok annál, hogy végre 6-ossal kezdődik a súlyom.

Szeretem az edzést, szeretem ezt az életmódot és azt szeretném, hogy ezt más is lássa rajtam!