Backpack kirándulás: Brüsszel 1. nap
Már 9-es koromban álmodoztam a "hátizsákkal Európában" utazások iránt, mikor elkezdtem belemerülni a We Hearth It! világába, és most, bár talán a legrosszabb időben, átélhettem egy szeletét, és annak ellenére, hogy sokszor szar volt (nem találtam helyénvalóbb kifejezést), összességében az egyik legnagyszerűbb élmény volt életem során.
Az egész még szeptemberben kezdődött, mikor egy volt gimnáziumi évfolyamtársam, exmatekkorrepetítorom és jóbarátom, Á meginvitált G-t és engem magához Brüsszelbe, ahol jelenleg Erasmusozik.
Nem is komoly indíttatásból de oda vetettem G-nek, hogy mi lenne ha kiugranánk... aztán végül csak kiugrottunk.
1. nap - Brüsszel
Kevés pénzből, egy-egy hátizsákkal november 20-án reggel 7 óra körül megkezdődött az első repülésem, amit úgy éltem meg mint egy élvezetes hullámvasutat annak ellenére, hogy előző este álomba sírtam magam a lezuhanás félelme miatt.
Megérkeztünk a reptérre, a Shuttle buszokról előre tudtuk, hogy drágák lesznek, és, hogy nem akarunk kizsákmányolás áldozatává válni. Szóval bementünk az első benzinkútra, megírtuk a stoppolós táblánkat és neki álltunk stoppolni. Maximum 10 perce álltunk kint, mikor megállt nekünk egy taxis. Azt mondta, hogy úgyis Brüsszelbe megy, úgyhogy elvisz minket.
Szóval, míg mások a Shuttle-ökkel utaztak, mi bőrüléses taxiban ingyen, csak ketten... muhaha.
Taxisunkkal: Karimmal
A taxis kitett minket a Gare du Midi állomásnál, miután megbeszélte Á-val a mobilomon, hogy hova jöjjön értünk.
Míg várakoztunk megcsodáltuk az árakat az állomáson, ami egy kisebb pláza is volt egyben. Nekem a katonákat is sikerült megcsodálnom, és izgatottságomban mélyen az arcukba bambulnom. Először megnyugtatott a jelenlétük, aztán kicsit frusztrált... de végső soron, csak jó érzés volt, hogy ott voltak.
Körülbelül egy órát várhattunk, mikor Á és a barátnője megérkeztek.
Még hátizsákostól megnéztünk egy-két helyet Brüsszel központja környékén (ami a hátfájás ellenére utólag visszagondolva nem is volt butaság a később kialakult helyzetet tekintve).
Többet között megnéztük a Pisilő kisfiút.
Komolyan, hogy lehet egy város jelképe egy vizelő gyerek?
Aztán elmentünk az Ikeába, ugyanis nekünk nem volt takarónk G-vel, Á pedig nem tudott vele szolgálni.
Felvásároltunk 10 db-ot hotdogot is (igazából G, de mégis csak én ettem meg a nagyrészét) és elindultunk Á-hoz, aki egy családnál lakik, úgyhogy a nála töltött időnk 90% a szobában telt, a többi a fürdőben.
Metróval mentünk, én bealudtam. Arra keltem, hogy G ébresztget azzal, hogy le kell szállnunk, ugyanis nem megy tovább a metró. Ez volt az első jele annak, hogy valami nincs rendben Brüsszelben.
A maradék egy megállót az újonnan szerzett takarómban, hotdogott majszolva zabálva tettem meg, és már akkor ráébredtem: szarvas hiba volt télikabát helyett a bőrdzsekimet választani.
A fejem bámulatos
Miután vettünk kaját megérkeztünk Á-hoz, ahhol elég hideg és nyirkos volt minden, de mégis hangulatos volt az egész és a későbbiekben vágyakozás tárgyává vált még ez a szoba is.
Lefürödtünk és lefekvés után 2 perccel már aludtam.
Olyan vagy nekem, mint egy tábla csoki
Reggel, szokásomhoz híven, nem az ébresztőre ébredek. Magától pattan ki a szemem.
Először tűrtőztetem magam. Csak lesek. Minden szusszanást. A kócos haját. A le nem nyírt szakállát. Az imádnivalóan hegyes orrát.
Aztán nem bírok magammal és kezdetben csak egyszer, óvatosan megsimizem az arcát. Ahogy hozzáérek tudom, hogy nem bírom, ki, hogy meg ne pusziljam. De ha megpusziltam, már meg is kell ölelnem...
Olyan mint egy tábla csoki. Tudod, hogy nem kellene. Idei óráig tűröd, nem törsz belőle... aztán eltervezed, hogy " Na jó, csak egy kockát!". De abból még egy lesz és még egy és végül felzabáltad az egész táblát.
Sarkalatos zenéim part 2
Az előző részben az általános iskoláig kivégeztem a felsorolást a kedvenc zenéimből.
Kanye West - Stronger
2009 augusztusában utaztam le életem első gólyatáborába a leendő osztálytársaimmal és ott ismertem meg az első szerelmem egy szivató felsőbb éves képében (sokáig kifejezetten ő jutott eszembe erről a számról, de most már inkább a gólyatábor egyéb, őt kevésbé érintő pillanatai.)
David Guetta feat. Chris Willis, LMFAO & Fergie - Gettin over you
Aztán véget ért az első szerelem, ami a végére mindkettőnk számára börtönszerű volt. 2010.06.15-én szabadultunk. Miután lefutottuk a szokásos köröket én úgy döntöttem ez az én nyaram lesz... Túlságosan az lett. Kezdetben sokan kedvelték az új, bulis, csont vékonyra fogyott V-t, én pedig egyenesen imádtam. Aztán a szabadulásom heti 2-3 hatalmas bulizásba fulladt az akkori újdonsült barátaimmal, az akkor divatos szórakozóhelyeken. A nyaram nagy százalékát Budafokon töltöttem, a többit pedig szórakozóhelyeken.
Igazából semmi rossz dolgot nem tettem. Egész nyáron nem feküdtem le senkivel, nem is szoktam rá semmi káros dologra... csak buliztam és SENKI nem érdekelt magamon kívül.
The Bloody Beetroots ft. Steve Aoki - WARP
Mire szeptember lett rájöttem, hogy nem állapot, amit csinálok, úgyhogy megpróbáltam kitörni belőle. Nem volt több táncolós buli. Inkább másfajta bulik voltak, amik nem javítottak a helyzeten. Teljesen lenéztem a nyári énem. Ez volt az első szám, ami az 'új' énemhez kapcsolódott.
B.o.B. ft. Hayley Williams of Paramore - Airplanes
Aztán végleg szakítottam minden rosszal. Egy nap úgy keltem, hogy elég, és soha többet nem beszéltem se a nyári, se az őszi társaságommal.
"Az egészet újra kell kezdenem. Rossz lett minden... elzüllöttem. Az életemből törölni kell: .....
És ha őket törlöm, rákényszerülök, hogy a világ talán 12 legjobb fej embereit is töröljem."
" És ezek után megfordul a fejemben, mit gondolt L miközben felhívott a táskája ügyében. Lepasszoltam S-nek és ez volt az utolsó kapocs ehhez a társasághoz... ezek után semmi... és igen, fáj, mert én szerettem őket. De ez így nem mehetett tovább, mert züllöttek és tönkretettek volna engem is, ahogy magukat."
Ezután csakis jó következett az életemben az elkövetkezendő évben. Egy szárnyaló fecske voltam. Rengeteget javítottam a suliban, őszinte voltam anyukámhoz, másodszor is szerelmes lettem, visszakaptam a régi barátaimat... teljesen kicserélődtem és rengeteg ideig életem legszebb időszaka volt az elkövetkezendő év. Sokáig visszavágyódtam ahhoz az érzéshez, amire ez a szám emlékeztet. Talán sosem voltam olyan erős az előtt, mint akkor.
"Felveszel egy retros gatyát, meg egy Converse-t. De ez nem a picsaretro, és akkor a sminked meg a hajad olyan nem retro. Utána még felveszed a kék fölsőd, ami olyan kettő közötti és abból jön a Vstílus. De én szeretem. "
Ez voltam én.
Taio Cruz ft. Flo Rida - Hangover
Aztán megint csak úgy döntöttem, nekem nem jó a megszokott, a bejáratott, a bevált, a nyugalmas. Én felrúgok mindent és bulizni akarok, élni akarok, és inkább akarok lenni hírhedt, mint népszerű. Egy szempillantás alatt felrúgtam magam körül mindent és életem legszörnyűségesebb döntéseit hoztam meg. Az hagyján, hogy könyörtelenül őszintén, mindenbe beleszarva pöccintettem ki az életemből valakit, aki mindent meg tett volna értem (sose bánjatok így emberekkel! SOHA!), mert, ha kedvesebb körülmények között is, de ez mindenképp bekövetkezett volna. De mindenből a könnyebb utat választottam. Csak, hogy a legjobban bánt döntésemet emlegessem: ott hagytam a biológia faktot, hogy inkább egy egyszerűbben megközelíthető gazdasági szakot válasszak AZ ÁLMAIM HELYETT!
Folyt. köv.
Hello daddy!
Adele - Hello című számát már meghallgattam legalább 20* a délután folyamán.
Először megpróbáltam ellenkezni, és nem belebolondulni, de ezúttal sikerült magával ragadnia engem is a nőnek.
Több mint hallgattam... énekeltem. A történet nem ragadott magával, a szöveg sem... leginkább a dallam. Megpecsételte az amúgy mostanában elég változékony hangulatomat.
A hangulatom alapjáraton csodás. Van, amikor február végén azt látod, hogy olyan fényes az idő, hogy zavaróan vakít. Minden hideg, minden lucskos. És van, mikor belelátod február végébe a közelgő tavaszt. Mikor a nap ragyogása az alacsony hőmérséklet ellenére is éget. Tetszik, hogy szemedbe süt a nap. Vágyakozol sétálni a hidegben. Tetszik az olvadó lucskos hó, ahogy átáztatja a cipődet. Mikor a még ki nem leveledzett fákon is érzed, hogy élednek és teljesen feltölt. Mindenből úgy érzed, csak töltődni tudsz.
Mostanában ez a hangulat lengett be, egy-egy fél óra elkeseredéssel... és az Adele szám akkor ragadott magával és akkor rántott le és hagyott ott. Még mindig imádom ezt a számot és lehetetlenül nem tudok tőle szabadulni.
A telefonom egész nap csengett. Nem vettem fel, ami fájt.
Anyukámmal csak este 6-kor találkoztunk és fél 10-ig elszórakoztattuk egymást. Közben a Hello ment. Aztán megjött értem G. A Hello még mindig ment, de most már csak a fejemben. Nagyon elnyomott.
Hazaértünk. Én aludtam egy 10 percet nagyjából, ami elég is volt, hogy hajnali 1-ig feléledjek. Kerülgettem G-t a szobában. Leült az ágyra. Beleültem az ölébe vele szemben. A fejemben "Hello from the other side...". Elszórakáztunk. Aztán megölelt én pedig csak bújtam, bújtam. Nem hagytam szabadon a nyakát, oda fojtottam mindent. Vagyis próbáltam. Összepiszkoltam az idióta könnyeimmel a pólóját és olyan hálásnak éreztem magam, amiért szeret.
De közben csak apukámat akartam.
Apukámat, hogy szeressen. Hogy féltsen. Hogy akarja, hogy szeressem. Hogy egyszer én legyek a szeme fénye. Annyira vágytam rá, hogy ne engedjen bulizni, mert félt. Hogy büszke legyen arra aki vagyok. Hogy ott akarjon lenni az életem fontos pillanataiban. Hogy a lánya legyek.
Én tegnap este csak az apukámat akartam.
Sarkalatos zenéim part 1
A zene a legelenyészőbb jelentőségű dallamával is 1001 emléket tud magával hordozni.
Szeretnem sem kell, és szeretnie sem kell a személynek egy zeneszámot ahhoz, hogy hozzákössem és derült égből villámcsapásként ő ugorjon be róla, ha valahol meghallom...
Nem, ez rossz megfogalmazás. Sosem ugrik be egy számra senki arca, senki személye, csak az érzéseim. Mikor meghallgatok egy régi számot, amit egy régi pajtásommal hallgattam, nem a pajtásom jut eszembe, nem az, hogy milyen jófej, vicces volt. Nem ő hiányzik. Csakis az én érzéseim elevenednek fel és esetenként ragadnak magukkal.
Szóval életem sarkalatos zenéi a következők:
Mike Oldfield - Tubular Bells
Életem első kedvelt zenéje (egyébként az egész album, de ez a feldolgozás kiemelten a kedvencem volt). Már anyukám pocakjában szerettem valószínűleg, mivel akkor sokat hallgatta ezt az albumot, és ahogy kibújtam imádtam. Az autózgatás mellett az egyetlen dolog volt, amivel a bömbölésem pár perc alatt álomba merülésbe fulladt. Ez sajnálatos módon, már nincs így, de még mindig kellemes érzésekkel tölt el hallgatni (és hál istennek nem Az ördögűzőre asszociálok tőle).
Charlie - Könnyű álmot hozzon az éj
Egészen harmadikos koromig kizárólag azt hallgattam, amit anyukám és apukám, ők pedig részben Charlie fanok és 2. koromban volt anyukámnak egy nagyobb fellángolása, amikor 0-24-ben Charlie ment és ez a szám valamiért kiemelt figyelmemet élvezte és mindig ezt a számot vártam (a Jég dupla whiskeyvelt pedig rühelltem).
Egyszer pedig nagyon elkezdett fájni a hasam, és pár napig szenvedtem, de nem mertem szólni senkinek. Féltem, hogy gyomorrák, vagy vakbélgyulladás (nem mintha egy fajsúlyú lenne a kettő). Úgy gondoltam, hogy inkább meghalok, minthogy megműtsenek vagy, hogy egyáltalán be kelljen lépnem egy kórház ajtaján. Na, akkor úgy gondoltam, hogy erre a zenére szeretnék meghalni (7 éves gondolataim...). Aztán egyik reggel felkeltem és semmi bajom nem volt. Azóta sem tudom, hogy mi lehetett.
Green Day - Wake me up when September ends
Az első szám, ami azért volt a kedvencem, mert akartam, és nem azért mert rongyosra hallgatták mellettem.
Emlékszem, amikor beleszerelmesedtem ebbe a számba. 2005 novemberben történt az egyik reggeliző szünetben, még felsős koromban. A reggeliző szünetben általában vagy fecsegtek a sulirádióban vagy szar zenéket nyomattak, ez az egyetlen (esküszöm 4 év alatt az EGYETLEN), hogy valami olyat játszottak, ami tetszett. Kiszaladtam az öltöző elé hallgatni. Az osztálytársnőm azt mondta, hogy neki meg van az egész CD és ez Sean Paul.... Sean Pault ismertem, úgyhogy a buksimban kicsit kételkedtem, de igazából mindegy is volt, mert nem volt Internetem.
Aztán rá kb 2 hétre névnapi bulit tartottam, körülbelül 10 embert hívtam meg, köztük ezt a lányt is. Tőle egy Green Day CD-t kaptam ajándékban, amiről azt sem tudtam mi fán terem.
Mielőtt mindenki hazament szétkiabáltam a lakásban, hogy "ki szeretne itt aludni?". Egyetlen ember szeretett volna, az az aktuális szívszerelmem, M volt, aki azután egy éven keresztül mindennap nálunk aludt és mindenhova jött a családdal. Igazából sosem jártunk, egyszer egy félórás kézfogásig jutottunk el és az egymás iránti "szerelem" is 1-2 hónap alatt teljességgel elmúlt és a legeslegjobb barátom lett hosszú-hosszú ideig.
Na, vele viszont a attól névnapomtól kezdve Green Day-t hallgattunk hónapokig és sikerült a számról való megvilágosodás is az előadóval kapcsolatban.
Sarah McLeod - He doesn't love you
2007-ben kórházba kerültem egy cseppet sem veszélyes, de kellemetlen betegség miatt, amit Schönlein Henoch Purpurának neveznek. Amikor a dolog már a vége felé járt és lassan kiengedtek a kórházból, a nagynéném nekem adta az akkori telefonját, amiért kezdetektől epedeztem. Ez az egyetlen szám volt rajta és ennek is csak a refrénje, de azt szarrá hallgattam.
Aztán végre hazaengedtek. Itthon minden annyival jobb volt. Nézhettem a tv-t átjöhetett a legjobb barátnőm, még az is tetszett, hogy rá vagyok kényszerítve, hogy beseggeljek fél évnyi tananyagot minden tárgyból pár hét alatt... csak végre kiszabadultam a betegség börtönéből. Imádtam imádtam imádtam megint visszatérni a szürke hétköznapokhoz.
Ez a szám emlékeztet arra mekkora boldogság kivenni a postaládából a számlákat.... csak azért mert megtehetem, hogy lesétálok és kiveszem.
Fall Out Boy - Dance, dance
Sosem volt kedvemre való az általános iskolám osztályközössége. A fiúk legtöbbje páwa focista volt, a lányok pedig hozzájuk alkalmazkodó páwapitsáklányok, akik között a "vezérrel" már elsős korunk óta hadban álltunk... nem találtam a helyem. Nem gondoltam, hogy más bolygóról érkeztem vagy mindenki hülye rajtam és a barátnőmön kívül, csak annyit, hogy rossz osztályba járok.
Akkor kipattant az ötlet a fejemből, hogyha már másmilyen vagyok, mint ők, akkor ne szürkeegér módjára tegyem, hanem (akkor véleményem szerint) stílusosan. Így saucy emo lettem (nem emoS és nem scene - ezekre kifejezetten allergiás voltam). Voltak leírások az emo léthez, többek között emo zenekarok, mint FoB vagy AFC... na, ezeket mind szerettem és pályafutásom ezzel a számmal indult.
To be continued...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
