Ahogy sikerül tartanom a kalóriadeficitet és a tiszta étkezést, úgy vetődik fel újra és újra bennem, hogy elkezdjem számolgatni a makronutrienseket, azaz a fehérje-szénhidrát-zsír mennyiségét és ezek arányát. Aztán újra belegondolok, hogy miért is hagytam abba. Utána leteszek róla. 

 Mindemellett, akárki megkérdezné, hogy hogyan álljon neki a diétának, biztos, hogy az elsők között ajánlanám a makronutriensek számolgatását, ugyanis rengeteg előnye van, és nem is egy bonyolult művelet, bár kissé macerás. 

 Legfőbb előnyei

• pontosan tisztában leszel a napi bevitt tápanyagmennyiségeddel;
• ezáltalán egyértelmű lesz, hogy ha nem fogysz/hízol/tartod a súlyod, akkor hol csúsztál el;
• akármilyen ételt megehetsz bármiféle bűntudat nélkül, ha az éppen belefért a napi makróidba (ezt nevezzük IIFYM-nak - az az If it fits your macros)

 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ember kétpofával zabálhatja a csokit, mert egyrészt az semmilyen körülmények között nem fér bele egy egészséges arányú makronutriens bevitelbe, másrészt, aki annyira tudatos, hogy már a tápanyag bevitel arányait is számítsába veszi, az ne pont a tápanyagok minőségével ne foglalkozzon. A clean és nem clean kaja arányát 90-10%-ra szokták javasolni. Ez elég is kellene, hogy legyen a dirty kaja utáni vágy kiölésére. Boldogak az ízlelőbimbóid, boldog a szervezeted, és nő az önbizalmad ahogy közelítesz az álom alakod felé. 

 Akkor mi az, amiért én nem alkalmazom, és ha javaslom is másnak ezt a módszert, akkor abban a pillanatban meg is cáfolom a saját javaslatom?

 Nyilvánvalóan az ezzel járó görcsösség - aminek nem feltétlen kell jelen lennie. Számtalan ember van, aki méregeti minden kajáját, írogatja a My Fitness Pal-ba/Calorie Counter-be/Kalóriabázisba/stb. grammonként az életeit, és emellett boldog, könnyed életet él. Sajnos én nem ezen emberek közé tartozom. Én az a típus vagyok, aki valamit vagy csinál, vagy nem, és ameddig makroszámolgatás nélkül időnként úgy gondolom,hogy belefér egy kocka csoki, addig ha a Kalóriabázis nekem azt mutatta, hogy azzal a kocka csokival kiszaladtam a makroimból és a napi kalóriakeretből, akkor hajlamos voltam felrúgni az aznapi egésznapos melót "majd holnaptól" címszóval. 

 Mikor elkezdek kalóriát számolni, az első 1-2 héten még sikeres vagyok. Laposodik a hasam és boldoggá tesz. Utána pedig átvarázsolódom egy hatalmas görccsé, ami az életem minden területére kiterjed. 

 A kalória- és makronutriens számlálás volt az, ami segített 2013 nyarán 60-62 kg-ot elérni, ezzel hatalmas önbizalommal látott el. Azt hittem meghódíthatom a világot. 

 Majd rá pár hónapra a kalória- és makronutriens számlálás volt az, ami mindezt elvette tőlem. Segített egy étkezési zavar kialakulásában és az önbizalmam földbe döngölésében. A későbbiekben azt hittem, hogy máshogy tudok hozzáállni, így többször is nekifutottam, de a kezdeti sikerek után, mindig dupla annyi elkeseredettséget hozott, mint amennyi pozitívumot adott.

 Tudom, hogy ehhez én vagyok gyenge; ez nem az a fajta dolog amit nekem találtak ki. Így én inkább tiszta, mértékletes étkezés híve vagyok. Szeretném számolgatás nélkül megtanulni értelmezni a testem jelzéseit, határait, amiben még ugyan, csak a betanulás útján járok, de nagyobb lelkesedéssel, több örömmel, és (ha kg-okban nem is mérhető) sikerekkel. 

 Tehát összességében a makronutriensek számontartása rengeteg előnnyel jár, egyes diétáknál (pl. ketogén diéta) elengedhetetlen, de nem való mindenkinek. Köztük nekem sem. 

 Ma reggel öt órakor keltem, reggeliztem, kicsit gépeztem egészen fél 7-ig. Majd összedobtam az edzés cuccom, beraktam a fehérje shake-em és elindultam edzeni. A terembe, átöltözve fél 8-kor léptem be, reméltem, hogy senki nem lesz, ugyanis ez az edzéstervem legtöbb gépet és eszközöket egyszerre igénylő napja. Nem tévedtem, kevesen voltak. Annyira könnyed volt. Az edzésben sikerélmények tömkelege ért. Már nem azért, mert annyit sikerült dobni a súlyokon, hanem mert,.... tudod, ez az edzés. 

 Lemész, élvezed a saját erődet, kilépsz a komfort zonádból. Valami olyat csinálsz ami épít, ami önbizalmat ad. Rengeteget dob a hangulatomon, a kedvemen és az egész önbecsülésemen. Emellett csak hab a tortán, ha a súlyokon is sikerül emelni. 

 Szóval így indult a napom. Utána, révén, hogy a Chili 3 egy köpésre van Anyukám munkahelyétől, kicsit találkoztunk. Ettől a héttől fogva ez is kezd bevett dolog lenni, hogy edzés után beugrok Anyukámhoz. Mióta külön lakunk ritkán látom csak, így pedig majdnem minden nap beszélgethetünk egy 20 percet. Ez is egy plusz volt ahhoz, hogy a Chili 3 mellett tegyem le a voksom a Mecca Gym-el szemben (de nem kizárólag és nem legnagyobb részben ezért!). 

 Hazaérkeztem, G itthon mosogatott. Olyan örömmel és szeretettel fogadott. Annyira szeretek hozzá hazajönni. 

 Ma végre találkoznak a szüleink is. A Petra'z-ba megyünk mindannyian, ami annyira kedves, mivel direkt olyan étterembe megyünk, ahol én is szívesen eszem. Anyukám, a párja, G és a szülei azok akik nem, hogy nem tesznek megjegyzést a dologra, hanem kiemelten odafigyelnek erre.

Annyi szeretettel vagyok körülvéve!♥ 

Utána pedig G egy haverjához megyünk kerti party-zni. Fogalmam sincs, hogy mi olyan kaját vihetnék magammal, ami nem rohad meg ilyen brutális melegben, de úgyis kiagyalok valamit.

 A későbbiekben pedig készülni fogok egy bikinis képpel, ugyanis egyrészt szerelmes vagyok a fürdőruhámba; másrészt pedig szeretném megmutatni az én bikini alakomat. 

 Jelenleg teljesnek érzem a lelki békém. Tudom, hogy van mit fejlődnöm kinézetileg, de nem bánt annyira mint eddig. Valahogy most könnyebben elfogadom, hogy nem vagyok közel sem tökéletes és, hogy ez nem jelenti azt, hogy szar vagyok. Szóval, ennyit számított összességében az az 1 hét pihi az edzésben. 

 A Chili 3-ban összesen már háromszor edzettem eddig, és egyre kevésbé idegen. Könnyebben ki tudom zárni a külvilágot, a többi embert, és csak magamra összepontosítani. Új motivációt nyújt ez a terem, amire már hatalmas szükségem volt. Egyébként nagyon tudom magamat motiválni, de mostanában valamiért kevésbé voltam sikeres ezen a téren. Szóval, mindenféle előzetes teremlátogatás nélkül, megvettem a bérletet a Chilibe. Nem volt kár érte, de felelőtlenség is lehetett volna. 

 

🇧🇴🇩🇦 🇻🇮🇻🇮 (@bodavivi) által közzétett fénykép, 2016. Jún 22., 03:42 PDT

Jelenlegi formám

 Azért történt mindez, mert 2014-ben, mikor még csak itthon edzegettem, terveztem, hogy egyszer átlépem egy terem küszöbét. Aztán addig húztam-vontam ezt a történetet, hogy fél évig el se mentem. Mondjuk akkor inkább az játszott szerepet, hogy rettegtem a teremtől. Féltem, hogy mindenki azt lesi majd, hogy "ki ez az új csaj"; hogy "mi a francot keres ez itt"; hogy nem tudom majd használni a gépeket... blablabla. Aztán 2014 októberében fogtam az edzőcuccom, elsétáltam a terem kapujáig; ott ácsorogtam 10 percet azon gondolkodván, hogy hazamegyek inkább; aztán vettem egy nagy levegőt és beléptem. Azt a termet sem ismertem, de rögtön bérletet vettem, majd 20 hónapig boldog kapcsolatot ápoltunk egymással. Gondoltam nem lehet ez alkalommal sem rossz ómen a hirtelen felindulás, úgyhogy megvettem a bérletet. Nem bántam meg. 

Mivel 1-jén megkapom az új edzéstervem, már csak rövid ideig használom a jelenlegi tervet, ezért gondoltam csinálok videót egy-két gyakorlatról, és megmutogatom, de nagyon nehezen veszem rá magamat arra, hogy egyáltalán bevigyem a videózásra alkalmas fényképezőmet a terembe. Nem értem, mások hogyan merik csak úgy felvenni amit csinálnak. Rettentően nyomaszt, hogy ki fognak nézni miatta. De egyszer úgyis neki állok ennek is, mert már régi vágyam, hogy ne legyek nyuszi ilyesmiben, és képes legyek megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy úgy fejezhessem ki magam az interneten, ahogy az a szívem vágya.
 Egyébként az, hogy július elsején jön meg az új tervem, nem jelenti, hogy rögtön neki is állok, ugyanis eleve azt a hetet, már az ismert edzéstervemmel szeretném zárni. Azután pedig már csak 1 hét van EFOTT-ig, ahol nem fogok edzeni. Utána hazajövök egy hétre, és utána irány Görögország több mint 2 hétre. Valószínűleg abban az egy hétben, amikor itthon vagyok is a jól megszokott tervemet fogom hajtani. Görögországban nem hiszem, hogy lesz alkalmam teremben edzeni, így ott sem azt fogom használni. Szóval összességében csak augusztus második hete környékén tudok neki állni az új tervnek, mégis kevés időm lesz felvenni a mostani edzéseimet. Tényleg meg kell emberelnem magam. 

 Egyébként leírva ezt az egészet, edzés szempontból nagyon elszomorít, másrészről viszont rettentően várom. Kicsit megijeszt, hogy ennyi edzés kimarad. Vagyis, inkább az ijeszt meg, hogy hangulatomtól függően mennyire lesz kihatással ez a kedvemre. Nem akarom végigsopánkodni a nyaralást a fenekem keménységének apadása miatt. Nem akarok ilyen ember lenni, de időnként hajlamos vagyok rá. 

 A nyár szabadságát már a tegnapi magyar-portugál meccsen élveztük a barátainkkal. Egyébként nem vagyok egy nagy focirajongó, évekkel ezelőtt láttam teljes hosszában akármilyen meccset is. Most is inkább a hangulat volt az, amiért kedvet kaptam hozzá.

 

🇧🇴🇩🇦 🇻🇮🇻🇮 (@bodavivi) által közzétett fénykép, 2016. Jún 22., 20:25 PDT

Budapesten a Teréz körút egyik kocsmájában néztük a meccset, aztán együtt tettük sétáló utcává azt. Hatalmas élmény volt.  Nem tudtam elképzelni semmit, ami ennyire összehozza az idegen embereket. Olyan idegen embereket, akiket egyéb körülmények között nem is köt le az adott téma, a foci. Most hirtelen mindenki szurkol, élvezettel figyel, idegenekkel örül, pacsizik, énekel. Számomra ez annyira varázslatos volt. Őszintén hálás vagyok ezért a válogatottnak. 

 

🇧🇴🇩🇦 🇻🇮🇻🇮 (@bodavivi) által közzétett videó, 2016. Jún 22., 14:00 PDT

Ez egy videó! Indításhoz katt rá!

 Lassan össze kell állítanom a következő szemeszterre való órarendemet. Úgy tervezem a következő félévet, hogy megpróbálom a lehető legközelebb helyezni egymáshoz a felvett tárgyaimat, és valamilyen munkát vállalok suli mellett. Annyi tervem és vágyam van amire nem futja a "zsebpénzemből" és a plazma pénzemből; valamint a Projektfeladatom 2. részében is nagy segítség lenne, ha egy, a témámmal foglalkozó cégnél dolgozhatnék, és adatot gyűjthetnék. 

Annyira izgatott vagyok mostanában a jövőmmel kapcsolatban. Nem görcsösen tekintek rá, hanem optimistán, őszinte kiváncsisággal. 

 Vasárnap voltunk kirándulni G-ékkel a Szlovák paradicsomban. Nem néztem utána a helynek. Annyi információt kaptam, hogy "ovis kirándulás". Gondoltam csak nem lehet vészes. Egy sportcipőben mentem, amit a hétköznapokon is hordok. Hát szarvas hiba volt. Végig sziklákon, sárban, időnként négykézláb, létrákon, láncokba és esetenként sziklákba kapaszkodva sikerült feljutni a tetejére. A cipőm kilyukadt az orránál, amit bánok, de ezt leszámítva nagyon élveztem. 

 Hétfőn pedig megtörtént a teremváltás. Nagyon nyűgösen ment, mivel 0 motivációm volt elmenni egyáltalán akárhova edzeni, de aztán fogtam az edzős cuccom és mentem. Végül nem a Mecca Gym-re hanem a Chili Fitness 3-ra esett a választásom. Nagyon szép és tiszta terem. Rendkívül felszerelt. Én odavagyok. 
Kezdetben nagyon idegennek éreztem. Rég voltam már új lány. Ebből kifolyólag először nem is tetszett. De az edzés végére megkedveltem. 
 Az előző terem ahova jártam a Holiday Fitness volt. 20 hónapig boldogítottuk egymást, de mostanra nagyon tömött lett, és nincs guggoló keret, amire egyre nagyobb az igényen. A Holiday az a fajta terem, ahol mindent meg tudsz oldani edzés téren amit szeretnél, csak neked kell összerakni. Mindenki ismer mindenkit, mindenki köszön mindenkinek (többnyire). Szűkös, nem a legmodernebb, de nagyon szerethető.
Ezzel szemben a Chili modern, új, tágas. Senki le se tojik senkit és rengeteg gép van. 
Végső soron jó kicsit olyan teremben edzeni, ahol nem ismerik az arcom és rám sem hederítenek.

 Egyébként csináltam az oldalnak egy Facebook oldalt. Még nincs rajta semmi, de most 3 hét viszonylagos nyugalom és időtenger következik az életemben, úgyhogy rajta leszek, hogy legyen.

 Az összekapódás folyamata véget ért. Össze vagyok kapva. Rengeteget segített a pihenés. Sikerült kicsit helyrerázni az önértékelésem, visszatalálni ahhoz amilyen lenni szeretnék. Újra boldoságot lelek az olyan apró részletekben, mint hogy G, fejét az ölembe hajtva alszik, miközben a fülembe a kedvenc zenéim egyike szól, miközben száguldunk le vidékre. 

Tegnap voltunk egy horgásztónál is pár barátommal és G-vel. Olyan hátulról jövően tudnak hozzánőni emberhez más emberek. Ezek a srácok másfél éve még csak pár jobbfej csoporttársaim voltak az egyetemen, most meg már azt veszem észre, hogy igényt tartok a társaságukra. 

 

22 🎂💚 #birthday #friends #22

🇧🇴🇩🇦 🇻🇮🇻🇮 (@bodavivi) által közzétett fénykép, 2016. Jún 11., 07:19 PDT

 A diétát sikerül könnyedebben tartani, gondolom abból is fakadóan, hogy az edzés hiánya miatt keveseb kalóriát égetek; de én annak is betudom, hogy nem kattog a fejemben, hogy nem szabad. Most csak a könnyed boldog élet ebeg a szemem előtt, akármire való rágörcsölés nélkül.

 Régebben követtem egy blogot, mégpedig a Betűleves blogot. Egy lány írta, aki egészségesen étkezett, edzett, csinos volt, kedves volt és egy cseppnyi görcsöt nem érzett benne az ember. A blogját is azért hagyta abba, mert kezdett stresszes és terhes lenni számára. Látszólag könnyen hozott meg olyan döntéseket, amik előbbre segítették. Annyira olyan szeretnék lenni mint Ő, legalábbis életfelfogásilag. 

 Most egyébként itt ülök G-ék kertjében, a WiFi határában, meleg van, néha jön egy kis szellő, itt-ott felcsipog pár madár, felzizzen pár bogár. Annyira könnyű, egyszerű és rettentően élvezhető.

 Holnap reggel 6-kor indulunk a Szlovák paradicsomba. Tervezek vinni tonhalas szendvicset, fehérjesütit és almát. Annyira nem szeretek a nyárban, hogy olyankor sokkalta nehezebb egész napra csomagolni, mivel félő, hogy megromlik. Hát a tonhalas szendvics nem fog, de nem is a kedvencem. 

 Az újraedzést is rendkívül várom, főleg, hogy arra jutottam, hogy átmegyek Kathi Béla termébe, a Mecca Gym-be. Annyira izgatottá tesz, mint egy új edzősfelszerelés.