Letudtam az első hetét az edzétervemnek. Van benne egy fitball-os nap, amit nem szívlelek annyira. Azok az edzések nem szólnak másról, minthogy egyensúlyozni próbálok, de idővel remélhetőleg javul. 

 A kardiót pedig azért nem szeretem annyira, mert majdnem ugyanaz mint eddig; így unalmas. Viszont a másik 2 súlyzós edzős nap instant szerelem.

 Ezen a héten már guggoltam keretben és húzódzkodtam is (segítéssel). Akartam felhúzni is, de mielőtt neki ugrottam volna döbbentem rá, hogy az én fájásra hajlamos derekammal nagyobb mélységig illene utána olvasni a helyes kivitelezésnek, úgyhogy erre csak EFOTT után kerül sor.

 Keddtől egyébként EFOTT-ozunk egészen vasárnapig. Fogalmam sincs, hogy mit hogyan tervezzek kajálás szempontjából, ugyanis tavaly EFOTT-on és tavalyelőtt VOLT-on is úgy terveztem, hogy zab-fehérje-tonhal-abonett Szentnégyességet tolom, de még az EFOTT-on ímmel-ámmal tartottam, addig a VOLT-on semennyire. Remélhetőleg ez egy javuló tendecia előjele, de nem is akarok olyan szigorú lenni magammal ebben a tekintetben. Raktam be tonhal konzervet, zabot, fehérjét; ezek mellé zöldséget, gyümölcsöt tervezek beszerezni a helyszínen, esetleg betolok egy-egy doboz túrót; de ha nagyon mást kíván a szemem, hát mást eszek. 

 Kajálás szempontjából körülbelül 3 napja átálltam arra, hogy mindenféle szénhidrátot gyümölcsből és zöldségből fedezek; esetleg a reggelinél befigyel egy kis zab; és sokkal de sokkal jobban alszom. Már több mint 2 éve az volt a jellemző, hogy éjszaka többször felkeltem, majd reggel hatkor más kukorékoltam ha kellett, ha nem. Most viszont egyszer felkelek éjszaka, és reggel vagy G-re, vagy az ébresztőre kelek. Varázslatos érzés jól aludni. 

 Egyébként nagyon nehéz belegondolni, hogyha minden jól megy, akkor ez az utolsó teljesen szabad nyaram (és ez is annak köszönhető, hogy G-ék elhívtak nyaralni magukkal 2,5 hétre; különben már kerestem volna munkát). Utána, ha sikerül rendesen az elkövetkezendő félév tényleg "felnőtt" leszek, és az lesz az életem egy hatalmas hányada, hogy dolgozok. Talán nem kéne tragikusan felfognom, de nagyon nagy teher ez a vállamon, hogy milyen lépéseket, hogyan fogok megválasztani. Merre kezdek haladni, ha kilépek a suliból. És mekkora rizikókat merek majd vállalni a jövőm kapcsán. Olyan izgalmas, de közben rettentő rémisztő.

 Kipróbáltam az új edzéstervem 2. napját is kedden, ami egy kardió edzés volt. Nem sokban tér el az előzőtől; ami némi csalódottságot jelent; de ennek ellenére kétszer annyira haltam bele mint az előzőbe. 

 Se szerdán, de csütörtökön nem edzettem. Néha rám jön ez az álmosság; kedvetlenség és olyankor nincs kedvem semmihez. Mindenkivel előfordul. Én, okos ezt megfejeltem azzal, hogy vettem egy mogyoróvajat - "most majd ügyesen beosztom" címszóval, és 1 nap alatt elfogyott =EFOTT előtt 6 nappal).... feljött 1,7 kg víz reggelre; és sikerült megmártóznom az önutálatban. Tapstaps*. 

 Ma voltam plazmázni, ezért sem mentem többek között edzeni, ugyanis délutánra már megjött a kedvem; de plazma után 12 óráig nem lehet. 

 Egyébként már az segítő jellegű volt, hogy elsétáltam a plazmaadó helyig; hogy nem itthon bámultam OITNB-et. Még azon is elgondolkodtam délelőtt, hogy lemondom a gokartozást a gimis barátaimmal, csak most ne lássának így(?), vagy nem is tudom mi volt pontosan az indíték... csak, hogy egyedül lehessek a fejemben, az OITNB-el, de hazafelé magamra erőltettem, hogy beváltsam a bónuszbrigádos vásárlásom, úgyhogy most már muszáj. Amúgy is tudom, hogy a magamba fordulásra nem a mégjobban magamba fordulás a gyógyír, akármennyire is tűnik megterhelőnek más, hanem ha kiszakadok abból a környezetből. 

 Ki gondolná, hogy az, hogy elmész egy helyre, ahol lecsapolják a véred; kiszedik belőle a cuccot, ami nekik kell; kizsigerelik szerencsétlen; aztán visszaküldik beléd a maradékot képes lelket ápolni? 

 Holnap letolom az edzésterv 3. napját, ami egy mell-tricepsz-bicepsz nap lesz, nyamm. Oda fogom betenni a húzódzkodást. 

 Azért találtam ki egyébként ezeket a plusz gyakorlatokat (felhúzás, guggolás, húzódzkodás), mert míg a többi gyakorlatnál kizárólag az motivál, hogy hogyan alakítja a kinézetem az adott gyakorlat, addig ezeknél kizárólag a teljesítmény lesz a célkitűzés. Egy plusz, amiért várhatom az edzéseket. Így az edzés nem csak akkor lesz terápiás jellegű, ha éppen a testemet nem utálom; hanem akkor is tud adni valami pluszt (ugyanis, mikor utálom magam, úgy érzem az izmosodás csak rondábbá tesz).

 A kajálásomat pedig meg fogom reformálni úgy, hogy a legtöbb szénhidrátot le fogom cserélni gyümölcsre és zöldségre. Reggelire tervezem megtartani a zabot, de az összes többi étkezésből kiűzöm és a rizst is, valamint az abonettet. Ezek helyett tonna számra ehetem a zöldséget, és most úgy érzem ez az ami után nyíg a szervezetem. Ősszel tervezek visszatérni a korábbi táplálkozáshoz és edzés után is betolni egy kis gyors ch-t. 

 Most pedig húzok venni egy fél görögdinnyét, mert egésznap ez járt a fejemben. :3

 Vasárnap, miután letudtam az edzést (ami annyira király volt, és egy hatalmas löketet adott a napnak); G-vel estig itthon töltöttük a napot. Bár kellett egy kicsit tenni venni itthon, mégis olyan kellemes volt csak úgy lenni. Amúgy személyes véleményem szerint király életünk van; mert körülbelül sosem unatkozunk, de a tenni valóink 90%-ában is örömünket leljük. (Remélem ez azután is így marad, hogy én is elkezdek dolgozni! :D)

 Este pedig elmentünk egy barátnőm szülinapjára. Szeretem az ilyen eseményeket, de egyben megterhelő a kiló számra álló unclean kaja csábító látványa miatt. Vittem magammal light kólát, azt iszogattam; valamint mivel voltak szendvicsek, volt mellettük paprika, paradicsom és uborka, azt eszegettem; plusz betoltam pár sós perecet. Nem örültem, de nem vágtam eret magamon. Maximum szintentartóig ehettem aznap; de azt is kétlem. Őszintén, némiképp büszke voltam magamra, hogy 

1. sikerült nem felrúgni teljes egészében az elképzeléseimet, és mindent leszarok alapon összeenni mindenfélét
2. sikerült elnyomni a hangot a fejemben, ami egy lúzernek titulált és, hogy szerinte egy picit megint elbuktam

 Eközben hétvégén megérkezett az új edzéstervem. Az első napon túl is vagyok; ami egy fitball-os nap. Érdekes, és nem vagyok biztos benne, hogy minden gyakorlatot helyesen kivitelezek; úgyhogy rengeteg kérdésem lesz Mts Kristófhoz e-mail-ben. Fura egy edzés volt egyébként, mert egész végig nem éreztem, hogy fáradok, csak a végére ütött fejbe, hogy "azta, de kivagyok!", és imádtam ezt az érzést.

 Ma SMR hengereztem is, mert hiába volt benne az előző tervemben is; valahogy sosem tűnt fel, hogy kéne. Olyanokat roppant a hátam, hogy azt hittem egy pillanatra eltört valamim, de mikor felálltam olyan volt, mintha új gerincet kaptam volna. Ezt csak tetézte az edzés végén a fittball-os homorítás. Le se akartam szállni. Ez az egyetlen gyakorlat a tervben, aminek a mennyisége úgy van megadva: "Ameddig jól esik", és mostmár teljességgel megértem.

 Az új tervem kapcsán, pedig arra gondoltam, hogy minden nem kardió napra berakok egy-egy plusz gyakorlatot. Ezek a gyakorlatok pedig a szimpla guggolás rúddal; a felhúzás; valamint a húzódzkodás. Annyi videót nézek ezekről mostanában és annyira vágyódom utánuk. Ma be is iktattam az edzésem végére a guggolást... üres rúddal sikerült a 3*8 db. Na, de milyen büszkeség lesz, ha már sok-sok tárcsát rá tudok pakolni. 
A húzódzkodással eddig is próbálkoztam, de egyelőre csak géppel, kezdetben 54, majd 48 kg-os rásegítéssel... úgy feldobja a kedvem, mikor belegondolok, hogy egyszer fogok tudni húzódzkodni. 

 Az előző tervemet meggyászolván, pedig feltöltöttem az első videót; amit életem során egy edzőteremben el mertem készíteni. 

Ez egy magas ismétlésszámos nap volt; ebből fakadnak az alacsony súlyok.

 Edzés után elindultam haza. Útbaesett a Petra'z, de hatalmas erőfeszítések árán legyőztem a kísértést, és itthon összedobtam ezt a barackos túrókrémes, kakaókrémes zabpalacsinta csodát.

Megj.: A Padthai nagyon király hely; dugig ettem magam, pedig ~250 kalória volt az egész (a pörkölt mogyorót végül kihagytam).

 Moziba végül nem sikerült eljutnunk, úgyhogy azt ma pótoljuk, megfejelve egy gombóc hidegnyalatos fagyival.

Ui.: Pont mielőtt lezártam volna ezt a bejegyzést megérkezett a DPD futár a MyProtein-es csomagommal: egy 2:1:1-es BCAA kék áfonyás ízben és egy kakaós-mogyorókrémes Impact Whey Protein. Utóbbi nagyon finom; a BCAA pedig nyalóka ízű... olyan rossszabb fajta nyalóka; de miután felöntöttem egy kis citromlével sokat javult a helyzet. Mindezen képes vagyok felülemelkedni, mivel egyrészt nem az ízorgia a funkciója, másrészt annyira szép színe van és még a nyelvemet is beszínezi!!!

 A legutóbbi 2 alkalommal, mikor voltunk plazmázni, kihozta  a vérvizsgálat, hogy alacsony a hemoglobin szintem, azaz kevés a vasam. A minimum érték 12,5, de nekem előzör 12,2 lett, majd az azt követő alkalommal, annak ellenére, hogy szedtem vasvitamint 11,7 lett. Már korábban is előfordult, hogy vashiány lépett fel Ilyenkor eltiltanak a plazmaadástól 1-2 hétre; de nálam ez sosem járt ekkora fáradékonysággal. Nap közben muszáj aludnom 1-1 órát, különben nem bírom a napot, és este is úgy esek be az ágyba, mintha egész nap fizikai munkát végeztem volna. Borzalmasan utálom ezt; egyszerűen képtelen vagyok így produktívan eltölteni a napjaimat. 

 A hét első 4 napján letoltam 4 edzést, amiből 2 kardió volt. Az egyik kardiót nem a szokásos intervallos, edzőtermi futással oldottam meg, hanem kimentünk kosarazni egy közeli pályára. Szoktam edzeni a hátam, a farom és úgy ámblokk mindenem, de jelenleg olyan helyen van izomlázam, ahol nem is tudtam, hogy lehetséges. Valahogy a farizmom felett, de még a derék izmaim alatt. Tegnap ezért pihenőnapot tartottam. Elmentünk édesanyukámmal strandra. Szaunáztunk és napoztunk. Meglepően kellemesen éreztem magam fürdőruhában, nem éreztem, hogy rácsodálkoznának egy két lábon járó bálnára a képemben. Páran még meg is néztek; de nem szabad ilyesmire bízni az önbizalmam alakulását; így nem tulajdonítok ennek jelentőséget. 

 Este pedig későn értem haza, és G-vel fagyiztunk egy éjszakait. Nem volt benne több, nem volt benne BED (bár erősen hívogatott). Ettem egy fagyit és pont. 

 Edzeni ma se megyek, az utolsó edzést vasárnapra halasztom. Egyrészt még mindig egy mosottszarra hajaz az állapotom, másrészt rohanás lenne az egész, ugyanis G-vel ma elmegyünk az egyik PadThai-ba ebédelni, utána pedig moziba. Azért esett a PadThai-ra a választásunk, mert előre meg tudja tervezni az ember, hogy mennyi kalóriát szeretne bevinni. Van az oldalon egy kalóriaszámláló, és ott össze tudod válogatni mit szeretnél enni. Nekem ezt sikerült:

Utána pedig a Szemfényvesztők 2-t nézzük meg a moziban. 

Már csak 10 nap van az EFOTT-ig!!!

 Pár évig küzdöttem a BED nevezetű táplálkozási zavarral, amit nem titkolok; de egyben nem is szeretek beszélni róla, mert aki benne van/volt és átéli/átélte, az tudja mi és milyen is az; aki nem, az pedig nem fogja megérteni. Aki nincs benne ebben, az csak legyint rá és szimpla akaratgyengeségnek gondolja, pedig ugyanolyan betegség mint az anorexia, a bulémia, az ortorexia vagy akármelyik társa. Röviden ez a BED - katt -, de mégis sokkal több a szimpla "nagyon kívánom az édeset, ezért megeszem érzésnél". Sokkal több mindennel társul ez. 

 Mivel ennek a megoldására nincs bevett gyakorlat, és az én "gyógymódom" kis eséllyel nyújt segítséget másnak, mivel véleményem szerint az emberek lelkének gyógyítása teljesen személyreszabott, nem általánosítható, így nem fogok erről ebben a bejegyzésben értekezni. Szimplán annak az örömhírnek a felvezetéseként írtam le, hogy mind tegnap és mind ma csorgott a nyálam az édes ízekre, és tőlem szokatlan elnyomtam a késztetést, hogy benyomjak 1(-2-3) tábla csokit. 

 Az a típusú édességfüggő vagyok, aki akármikor tud és akar is édességet enni, és annak a mennyiségének határa a csillagos ég. De ezen belül is megkülönböztetek szinteket. Van a hétköznapi szint, mikor "persze, hogy be tudnék nyomni egy táblával, de vannak ennél fontosabb dolgok". Ennél alacsonyabb nem is szokott lenni ez a szint; de vannak napok, mikor rendesen sajognak az ízlelő bimbóim a csoki, keksz és egyéb cukros dolgok iránt. Ezeken a napokon évek óta sikerült meggyőznöm magam, hogy az az 1-1 tábla csoki, 1-1 csomag keksz belefér most az egyszer. 

 Tegnap is egy ilyen nap következett. Már beleléptem a cipőmbe a boltba indulván, mikor inkább lerúgtam a lábamról és bevágtam 7 dl vizet a csoki helyett.
Ma újra előjött. Felhúztam a cipőm, aztán levettem. De mivel ma még erősebb volt a kisördög a buksimban, győzködött, hogy kell az a tömény édes íz, a cukorsokk, a kajakóma, és a többi; megint felhúztam a cipőm, és mindezen kívánalmai közül egyedül a tömény édes íznek tettem eleget egy light kólával. Nem a legegészségesebb alternatíva, de a +500-1000 kalóriánál jobb. 

 Annyira büszke vagyok. Volt már rosszabb a BED-em az elmúlt időszakoknál is. Volt az a BED mindennapos; járt már velem pszichológushoz; sírt már velem Facebook csoportokban; sírt már velem itthon a négy fal között;  jött már le velem és G-vel vasárnap este a benzinkútra csokiért és minden egyes nap arra az elhatározásra jutott, hogy kilép az életemből... de aztán mindig visszatért. Egy időben egyre ritkultak a látogatásai. Körülbelül fél éve masszívan stagnál a felbukkanásai között eltelt időintervallum. Felbukkan, majd eltűnik. Az ízlelőbimbóim sajgós napjain mindig visszasiet hozzám, ködöt ereszt az agyamra, beáll a céljaim és vágyaim elé, hogy ne lássam őket. De ezen a két napon elfelejtkezett rólam. Sírtak azok az ízlelőbimbók, sikítottak, utáltak engem. A BED-et akarták... de az magasról letojta őket, a józan ítélőképességemre bízta őket. Lassan ez a kapcsolat is véget ér.
.